Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –
Tegnapról
holnapra
Olyan végtelenül könnyű lesz minden.
A kérdések, mint a sarkig tárt ajtók, befogadnak minden választ. A test megszabadul felesleges súlyától, és a lélek, mint a bábból elővergődő lepke, megtanulja, hogy szárnya van. Az ég kibontja szirmait: lila, kék, zöld, sárga, narancs, piros. S az úton, amin tegnap még agyagléptek döngtek, holnaptól már pipacsok nyílnak. |
O juče za sutra
Postaće
sve tako beskrajno lagan.
Pitanja,
kao širom otvorena vrata,
svaki
odgovor prihvataju. Telo
se
oslobađa od viška težine
a duša,
kao iz ličinke izrastao
leptir,
nauči da poseduje krila.
Oslobađa
latice nebo: lile, plave, zelene,
žute,
narandžaste, crvene. A na cesti,
koju
su još juče teški koraci nabijali,
od
sutra cvetaće već bulke.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése