Bari Károly Bükkaranyos 1952. október 1. –
Kardokba öltözött tulipán
Kardokba öltözött tulipán,
piros árnyékodba zuhantam, virágok zengő szívdobogásába gyötrődésem ezüst-pénzeivel, felgyújtottad perceim erdejét; füstből faragott madarak kóvályognak a tűz bokrai fölött, felhők kerítéseire lebbennek füst-szárnyakon, szikrából pattintott csőrüket sikoly feszíti szét, pernye-koronás fiú vergődik lángoló percek erdejében, fekete tálban vér bugyborékol: álmatlan éjszakák vére, kelyhed szobáját nyisd ki, kegyetlen idő üldöz, engem, kínok udvarán ágaskodó száraz fát, felfegyverzed magad szerelmem ellen, kardokba öltözöl, tulipán? |
U sablje obučen tulipan
U sablje obučen tulipane,
u tvoju crvenu senku se srušio,
srebrnim talirima svoje patnje
u vedro lupanje srca cveća,
šumu mojih minuta zapalio;
iznad džbunova vatre
iz dima klesane ptice krstare,
krilima od dima
na tarabe oblaka slete,
iz iskre kovane kljunove
širom krik otvara, u šumi
plamtećih minuta dečak sa krunom gara
se muči, u crnoj zdeli krv
klobuča: krv neprospavanih
noći, otvori sobu tvog pehara,
svirepo vreme goni, mene,
na dvorištu patnje propinjajućeg
suvog stabla, protiv
moje ljubavi se naoružavaš,
u sablje se oblačiš, tulipane?
Prevod: Fehér Illés
|
Nagyszerű!
VálaszTörlés