Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –
A
lápon
Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.
Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.
Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.
Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.
Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?
Forrás: a szerző
|
Na tresetištu
Uz
laganu muziku prolaze
bodlje
leta.
Ni
pesme ne ožive
u
okoreloj nepomičnosti.
U
rane smrznuto
ukočeno
čekamo
dok voda
žubori
i
močvara doziva.
Naravno
mogao bi reći
srce
se na taj
momenat
spremao.
Da
ga ne bi progutao,
da
bi podneo to
što
doziva.
Samo
životinje
kočopere
okolo,
neka
još pliva
pa
potone.
U
tišini sediš
i
još stršiš?
Zar
je toliko dovoljno?
Jesi
li taj ko jesi?
Popušta
li srce?
Ili
tek umlje?
Prevod: Fehér Illés
|
A
lápon
Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.
Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.
Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.
Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.
Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?
|
Marshland
For slow music
marching
the thistles of
summer.
Songs don’t rise
either in the
whizzing standstill.
We’re waiting numbly
frozen in wounds
while the water
babbles
and the marsh calls.
I might of course say
for this moment
was the heart made.
Not-to-engulf
but to endure
what calls.
Only animals walk
haughtily around
some still swimming
then plunged.
You’re sitting
silently
and are you still out
of line?
Is it enough?
You are who you are?
A heartbeat fails?
Or simply the brain?
Translated by N.
Ullrich Katalin
|
A
lápon
Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.
Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.
Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.
Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.
Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?
|
Sulla palude
Al suon di musica
lenta
sfilano via i cardi
dell’estate.
Nel brusio
precipitante della
bonaccia, neppur’ un
canto s’eleva.
Aspettiamo
pietrificati
nelle ferite congelate
mentre l’acqua
ciangotta
e ti invoca la palude.
Certo potrei dire che
il cuore si preparava
a questo momento.
Che non soccomba
che resista a ciò
che lo invoca.
Solo gli animali
s’aggirano impettiti,
taluni nuotano ancor’
poi s’inabissano.
Stai seduto in
silenzio
fissando il niente?
E’ sufficiente?
Sei quel che sei?
Perde colpi il cuore?
O solo la mente?
Traduttore: Ibolja
Cikos
|
A
lápon
Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.
Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.
Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.
Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.
Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?
|
În mocirlă
Ciulinii verii mărșăluiesc
pe melodie lentă.
Nici cântece nu se
trezesc
în nemișcarea stârnită vuind.
Așteptăm împietriți
în răni amorțiți
cât gâlgâie apa
și ne cheamă mocirla.
Aș putea spune
doar clipa asta
aștepta inima.
Să nu înghită
să-ndure tot
ce o chema.
Doar animale se-nvârt
încordate
câțiva mai înoată
apoi cad la fund.
Stai liniștit
privind amorțit?
Atât e destul?
Ești cine ești?
Inima-ți stă-n loc?
Sau poate creierul?
Traducere: P. Tóth
Irén
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése