Kemenczky Judit
Budapest, 1948. augusztus 9. – Budapest, 2011. augusztus 19.
Märy nagymama üzenete halála után
a fák levelein üldögélek fekete rózsa gomblyukamban izzása melegít nyelvem pirosra kékre festem s hogy mozogni lusták combjaim fészkül éjjeli madarak kivájták a gázszámlák a zálogcédulákkal vándorló ágynemű TIÉD hát ne feledd befizetni kiváltani s a kék bőrönd is ami a kórházban maradt az ég itt mintha vasból volna és rézből öblös mélye időnként felfénylik aztán elsötétül volt idő egykor hogy falánkak voltunk te meg én most már levegő ujjakkal testembe szőttelek a növényektől letarolt földben jaj milyen ének összezúz láthatatlan hangjegyek üres kottalapok közé emel |
Poruka bake Meri iza svoje smrti
na
listovima krošnji sedim
u rupici
za dugme sa crnom ružom
njena
usijanost me greje
jezik crveno
plavo bojim
i jer su
mi butine tranjave da se miču
noćne
ptice u gnezdo izdubile
računi
za gas sa kvitama zalagaone kotrljajuća
posteljina
je
TVOJA
pa ne
zaboravi uplatiti
iskupiti
i plav
kovčeg što je u bolnici ostao
ovde je
nebo kao da je od gvožđa i bakra
obla
dubina katkad zasvetli
zatim se zatamni
dešavalo
se da smo pohlepni bili
ti i ja
sad sam
te već prozračnim prstima u telo mi utkala
u zemlji
od biljaka opustošene
jao kava
pesma
zdrobi me
nevidljivi
muzički znaci
među
prazne listove nota
dižu
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése