Keresés ebben a blogban

2015. szeptember 22., kedd

Kemenczky Judit Märy nagymama üzenete halála után – Poruka bake Meri iza svoje smrti

Kemenczky Judit portréja

Kemenczky Judit
Budapest, 1948. augusztus 9. – Budapest, 2011. augusztus 19.

Märy nagymama üzenete halála után

a fák levelein üldögélek
fekete rózsa gomblyukamban
izzása melegít
nyelvem pirosra kékre festem
s hogy mozogni lusták combjaim
fészkül éjjeli madarak kivájták

a gázszámlák a zálogcédulákkal vándorló
ágynemű
               TIÉD
hát ne feledd befizetni
                                    kiváltani
s a kék bőrönd is ami a kórházban maradt

az ég itt mintha vasból volna és rézből
öblös mélye időnként felfénylik
                                                 aztán elsötétül
volt idő egykor hogy falánkak voltunk
                                                          te meg én

most már levegő ujjakkal testembe szőttelek
a növényektől letarolt földben
jaj milyen ének
összezúz
láthatatlan hangjegyek
üres kottalapok közé
emel

Poruka bake Meri iza svoje smrti

na listovima krošnji sedim
u rupici za dugme sa crnom ružom
njena usijanost me greje
jezik crveno plavo bojim
i jer su mi butine tranjave da se miču
noćne ptice u gnezdo izdubile

računi za gas sa kvitama zalagaone kotrljajuća
posteljina je
                   TVOJA
pa ne zaboravi uplatiti
                                   iskupiti
i plav kovčeg što je u bolnici ostao

ovde je nebo kao da je od gvožđa i bakra
obla dubina katkad zasvetli
                                            zatim se zatamni
dešavalo se da smo pohlepni bili
                                                    ti i ja

sad sam te već prozračnim prstima u telo mi utkala
u zemlji od biljaka opustošene
jao kava pesma
zdrobi me
nevidljivi muzički znaci
među prazne listove nota
dižu

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése