Kőhalmi Ildikó 184. szútra – 184. sūtra

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

184. szútra a megrekedés szabdalt szalagok élezett végek elvásott fogak a szemüregben keserű zselé beljebb már semmi hangosan tóduló vér csönd vagy iszonyú zaj van aritmia légszomj elemi életfunkciók minden más kiékelve a rámpán korántsem egyensúlyhelyzet ez hát a hirtelen halál a kétségbeesés és összeomlás napja végzetes maga a vákuum teljes elsötétítés fekete lyukba zuhannak a tervek onnan se ki se az üresség szétáradása az idő egyáltalán nem rövidül ólmozott nappalok odakint eső állítólag nyár bárhonnan érkezik unott arcát mutatja érdekes eddig mindennek színe volt mikor lett tartalmatlan szürke és fakó a féltékenység legalább nem hivalkodik senki nem beszél ne is szóljon lőporos hordót a föld belsejébe ezermilliárd atomtöltet egyetlen szívben képtelenség és úgyse és mindegy és felesleges és az edény kiürítése legyen vége az önsokkolásnak rossz gondolatok bombatölcsérei mentén végzett mutatványoknak az egész artista világ egy kifeszített kötélen libeg csak annak félelmetes aki görcsösen féli a halált az indulat lenyugszik mint a nap ha zuhanni kell mély levegő ott lent a szabadulás vizei lesznek amikor elmúlik a harag a fájdalom és az önzés nyilvánvalóvá válik a lehetőség go beyond* a jelenségek üressége nincs ami jó és nincs ami nem ha van hát úgy ahogy az elmében megterem nem valóság nem képzet nincs vonzás nincs hiány nincs önvaló káprázat mindez csak érzet vakon gyötör de látóvá tesz a felismerés minden lélegzetvétellel könnyebb a létezés természetében lényeget látni önmagában minden csak az ami függetlenül a rásatírozott érzések valósnak vélt illúziójától gaté gaté páragaté páraszamgaté bódhi szváhá gaté gaté páragaté páraszamgaté bódhi szváhá gaté gaté páragaté páraszamgaté bódhi szváhá

184. sūtra zapinjanje seckane vrpce izoštreni krajevi utrnuti zubi u očnoj šupljini gorak žele dalje unutra ništa glasno naviruća krv tišina je ili užasna galama aritmija manjak vazduha osnovne životne funkcije sve ostalo je prekriženo na rampi daleko je od stanja ravnoteže to je dakle nagla smrt dan očaja i propasti sam vakum je koban potpuno zamračenje planovi u crnu rupu padaju odatle nema kud rasprostranjivanje praznine vreme se uopšte ne skraćuje dani su olovo teški vani kiša pada navodno je leto bilo od kud stiže otužno lice pokazuje interesantno do sada sve je svoju boju imao odkad pust postao siv je i bezbojan ljubomora se makar ne razmeće niko ne govori neka se i ne oglasi bure sa barutom u sredinu zemlje milijarda atomskih naboja u jednom jedinom srcu besmislica je i onako ne i svejedno je i suvišno je i praznjenje suda neka bude kraj vlastitom šokiranju uz bombe rđavih misli izvršenim predstavama čitav svet kao artisti na nekoj razapetoj žici balansira samo onom je zastrašujuće ko se od smrti užasava uzbuđenje ako pasti treba poput sunca u zalasku se stiša dubok uzdah tamo dole su vode oslobađanja kad ljutnja bol samoljublje prolaze mogućnosti jasne postanu go beyond* praznina pojava nema dobrog i rđavog ako nešto ima takav je kako se u umu razvija nije stvarnost nije utvara ne postoji privlačnost nema manjka samosvesti sve je to opsena samo je osećaj što slepo mrcvari ali prepoznavanje vraća vid sa svakim udisajem bitisanje postane lakši videvši u prirodi suštinu sam u sebi sve je samo to što je neovisno od iluzije nakalemljenih osećaja shvaćanja stvarnosti gatē gatē pāragatē pārasamgatē bodhi svāhā gatē gatē pāragatē pārasamgatē bodhi svāhā gatē gatē pāragatē pārasamgatē bodhi svāhā Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.gr/2013/02/kohalmi-ildiko-versei-envilaglotusz.html

*