Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
|
Lombok
és rügyek (túl a szavakon)
Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom, hogy megtöltsd őket tartalommal, s túlléphess végül a szavakon.
Beérni most ennyivel kéne.
A pohár tele már nem lehet. Attól a teljesség igénye még nem délibáb, hogy így esett.
Lombosodik a nincsen bokra,
rügyei titkokat rejtenek. Feszegetheted, nem mész sokra – már az is siker, hogy sejlenek.
Valóság nyerhet-e, ha vele
áll a rajthoz vágy és képzelet? A van hogy tromfolhat a leszre? Éld egyszerre összes életed! |
Krošnje i pupoljci (s one strane reči)
Kad
inače, ako ne u isti tren?
Poslednja
prilika olako proleti
da bi
ju ponovo ispunio sadržajem
i
mogao konačno prekoračiti reči.
Zadovoljiti
se sad bi sa toliko trebalo.
Čaša
više ne može biti puna.
Ali
to ne znači, iako izgleda tako,
da
je težnja za celovitost utvara.
Lista
se džbun ničega,
pupoljci
tajne skrivaju.
Nećeš
nigde stići zalud tvoja znatiželja –
već
je i to uspeh da se naziru.
Može
li stvarnost pobediti
ako su
joj čežnja i mašta protivnici?
Može
li java prikazu nadmašiti?
Svoje
bivstvovanje u celosti doživi!
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése