Keresés ebben a blogban

2015. október 8., csütörtök

Cseke Gábor Síró-kacsintó Mária – Plačna-šerna Marija

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Síró-kacsintó Mária

Könnyező Máriáról beszéltek, kisdeddel az ölében:
sírdogál a Szent Szűz, miközben gyermekét eteti.


Jeladás ez a világnak arról, hogy mindenkit utolér
előbb-utóbb a sors, mentse magát, aki teheti.


Tódultunk a templomba fényes nappal csoda-látni
könyökök alatt, vállak felett, ágaskodva meredni a képre,


nem sokat láttunk, inkább csak a sokaság ringott
jobbra-balra, előre-hátra, merőn figyelt az életrekelt mesére.


Figyeltem Mária arcát, szemét, de a bánat helyett
huncut fény szikráját lobbantotta felém:


míg a tömeg rajongva áldotta csodás zokogását,
cinkosan rámkacsintott a bájos tünemény.


Egy korzón forgolódtam gondolatban,
hol egyre-másra nyüzsögnek a nők,


ámde hiába – valahány arcban
én csak egyet láttam kacsintani: Őt.


Bárhogyan is telt-múlt az életem azóta,
hittem a nekem szóló titokzatos jeladásban,


a legendák mindig könnyező Máriáról szóltak,
én pedig csak egy virgonc kismamát láttam,


amint életet kínál éhező fiának,
kibontva keblén az áttetsző, lágy selymet,


kacsintása olykor izgat, máskor türelemre szólít:
sírva-nevetve gyakorold a kegyelmet!


Csíkszereda, 2015. szeptember 27.

A Koholt mesék című, készülő versciklusból.



Plačna-šerna Marija

Sa detencetom u naručju o suznoj Mariji pričali:
plače Sveta Devica dok deteta hrani.

Znak je to svetu da svakoga pre ili kasnije
sustiže sudba, ko može neka sa spasi.

Hrlili u crkvu usred bela dana čudo videti,
ispod lakata, iznad ramena, na prstima stojeći buljili sliku,

nismo puno videli, ustvari levo-desno, napred-nazad,
samo se masa pomerala, pomno promatrajući oživljenu priču.

Promatrao lice, oči Marije, ali mesto tuge
prema meni vragolastu iskru svetla bacila:

dok je narod njen čudotvoran jecaj zanešeno blagoslovio,
krasna pojava na mene saučesnički namignula.

U mislima, gde su lepojke vrvele,
na nekom šetalištu se kretao,

ali zalud – u svakom licu
samo jedan mig video: Njeno.

Od onda bilo kako mi je život prolazio,
verovao u meni upućenom tajanstvenom signalu,

legende uvek o uplakanoj Mariji pričale,
a samo jedna živahna majka mi je u sećanju

kako na grudima prozirnu, mekanu
svilu otkrivši, svom gladnom detetu život nudi,

njen mig me katkad nervira, katkad na strpljenje poziva:
milost deliš smešeći-plačući!

Mijercureja Čuk, 27. septembra 2015.

Iz ciklusa u pripremi: Izmišljene priče.

                             Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése