Cseke
Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
Síró-kacsintó
Mária
Könnyező Máriáról beszéltek, kisdeddel az ölében:
sírdogál a Szent Szűz, miközben gyermekét eteti.
Jeladás ez a világnak arról, hogy mindenkit
utolér
előbb-utóbb a sors, mentse magát, aki teheti.
Tódultunk a templomba fényes nappal
csoda-látni
könyökök alatt, vállak felett, ágaskodva meredni a képre,
nem sokat láttunk, inkább csak a sokaság
ringott
jobbra-balra, előre-hátra, merőn figyelt az életrekelt mesére.
Figyeltem Mária arcát, szemét, de a bánat
helyett
huncut fény szikráját lobbantotta felém:
míg a tömeg rajongva áldotta csodás zokogását,
cinkosan rámkacsintott a bájos tünemény.
Egy korzón forgolódtam gondolatban,
hol egyre-másra nyüzsögnek a nők,
ámde hiába – valahány arcban
én csak egyet láttam kacsintani: Őt.
Bárhogyan is telt-múlt az életem azóta,
hittem a nekem szóló titokzatos jeladásban,
a legendák mindig könnyező Máriáról szóltak,
én pedig csak egy virgonc kismamát láttam,
amint életet kínál éhező fiának,
kibontva keblén az áttetsző, lágy selymet,
kacsintása olykor izgat, máskor türelemre
szólít:
sírva-nevetve gyakorold a kegyelmet!
Csíkszereda, 2015. szeptember 27.
A Koholt mesék című, készülő versciklusból.
Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=44893
Plačna-šerna Marija
Sa
detencetom u naručju o suznoj Mariji pričali:
plače
Sveta Devica dok deteta hrani.
Znak
je to svetu da svakoga pre ili kasnije
sustiže
sudba, ko može neka sa spasi.
Hrlili
u crkvu usred bela dana čudo videti,
ispod
lakata, iznad ramena, na prstima stojeći buljili sliku,
nismo
puno videli, ustvari levo-desno, napred-nazad,
samo
se masa pomerala, pomno promatrajući oživljenu priču.
Promatrao
lice, oči Marije, ali mesto tuge
prema
meni vragolastu iskru svetla bacila:
dok je
narod njen čudotvoran jecaj zanešeno blagoslovio,
krasna
pojava na mene saučesnički namignula.
U
mislima, gde su lepojke vrvele,
na
nekom šetalištu se kretao,
ali
zalud – u svakom licu
samo
jedan mig video: Njeno.
Od
onda bilo kako mi je život prolazio,
verovao
u meni upućenom tajanstvenom signalu,
legende
uvek o uplakanoj Mariji pričale,
a samo
jedna živahna majka mi je u sećanju
kako
na grudima prozirnu, mekanu
svilu
otkrivši, svom gladnom detetu život nudi,
njen
mig me katkad nervira, katkad na strpljenje poziva:
milost
deliš smešeći-plačući!
Mijercureja Čuk, 27. septembra 2015.
Iz
ciklusa u pripremi: Izmišljene priče.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése