Spiró György Az első reggel – Prvo jutro

Spiró György Budapest, 1946. április 4. –

Az első reggel      Szeptember elseje, hat óra. Némi tanácskozás után beengednek a gyárba. Jó órát mászkálok az emeletek között, míg kiderül, hogy a többi elsős harmadikán jön be először. De ha már itt vagy, mondják, ne menj haza.      Bevisznek egy műhelybe, ahol műszereket bütykölnek. Rám mosolyognak, mondják, nézelődjem. Nézelődöm, időnként rám mosolyognak. Aztán jön egy idősebb, kék köpenyes férfi.      – Ha már itt vagy, ne ácsorogj – mondja, lehajol, felvesz a padlóról egy ökölnagyságú, rozsdás vastömböt.      – Tudod, mi ez rajta?      – Rozsda.      – Nem fiam, ezt az iparban revének hívják. Na, akkor fogd be a satuba, ezt fogod reszelni.      – Mit reszeljek belőle?      – Reszeld, fiam, amíg elfogy, utána kapsz egy másikat.

Prvo jutro      Prvi septembar, šest sati. Nakon kratkog većanja puštaju me u tvornicu. Kojih sat vremena među spratovima lutam, pa se ispostavi, da ostali prvaci prvi put trećega dolaze. Ali kad si već tu, rekli, nemoj kući.      Uveli me u jednu radionu gde instrumente opravljali. Nasmešili, dobacili, nek razgledam. Razgledao, kat-kad mi se nasmešili. Kasnije jedan stariji čovek sa plavom keceljom došao.      – Ako si već tu, nemoj tumarati – reče – sagnuo i sa poda gromadu zarđalog gvožđa veličine šake digao.      – Znaš li, šta je tu?      – Rđa.      – Sinko, to se u industriji naslagom oksida zovu. Dakle, stavi u stegu, to ćeš turpijati.      – Koliko da skinem?      – Turpijaj sinko, dok ne nestane, pa ćeš drugi komad dobiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=847&secId=79304