Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –
Pillanat
Mintha egy láthatatlan nép tagja
lennék, elmegyek melletted. Mintha te is láthatatlan lennél - valamiképpen össztartozunk. Talán ugyanazt a zenét szeretjük, és kedvenc könyveink is ugyanazok, de hiába érintenélek meg, te azt hinnéd, hogy csak emlékezel valamire, ami nem is történt meg soha. A szív cenzora forgatja ezt a verset; régóta üldögél vele a lámpafényben: kint sötét van, belül még sötétebb. Kihúz belőle minden érthetőt, minden vonatkozást, világvevő rádióján valami édesbús zenét keres magának, és közben patakzanak a könnyei. |
Trenutak
Kao da sam član nekog nevidljivog
naroda, prolazim kraj tebe.
Kao da si i ti nevidljiva –
na neki način pripadamo jedan drugom.
Možda istu muziku volimo
i iste su nam i omiljene knjige,
ali zalud bi te taknuo,
ti bi verovala da se nečega samo
prisećaš što se nikad nije desilo.
Tu pesmu cenzor srca okreće;
u svetlu lampe odavno s njom sedi:
mrak je vani, još je veći mrak unutra.
Sve što je razumno u njoj,
svaku vezu uništi,
na radiju koji svet hvata neku
setnu pesmu traži
i usput suze lije.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése