Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
Kettőnk
helyett
Mellénk ülök. Kettőnk helyett.
Megmondanám előre, hol
és mikor. Egymáson sebet.
Meg azt is, hogy majd összeforr.
Mi: kéz a kézben. Egyedül: én.
Kettőnk
helyett csak hallgatok.
Félreérted. Hagyom. Hülyén
bátrak a bátortalanok.
Képéről a bőr nem sül le.
Rossz kibic, aki közbeszól.
Kettőnk
helyett. Közénk ülne.
Fogást keres rajtunk egy troll.
Értelmetlen vakbuzgalom.
Nincs helye a történetben.
Hárman maradunk a padon.
Kettőnk
helyett csak elkezdem.
|
Umesto nas dvoje
Pored nas sedim. Umesto nas dvoje.
Predskazao bi gde
i kada. Ranjavanje.
I to, srasće.
Mi: ruka u ruci. Sam: ja.
Umesto nas dvoje,
samo se šuti.
Krivo shvataš. Nije mi
briga.
Glupo hrabri su
bojažljivi.
Nije mu sramota, ne bi se
stideo.
Loš je navijač ko u reč
upada,.
Umesto nas dvoje.
Između nas bi seo.
Neki izazivač zahvat
traži na nama.
Nerazumna slepa pažnja.
U toj priči mesta mu nigde.
Na klupi trojka je ostala.
Umesto nas dvoje. Samo se započinje.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése