Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Filip Tamás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Filip Tamás. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 14., szombat

Filip Tamás Nagy számok – Veliki brojevi


Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –


Nagy számok

Csak a látszat tágas, mint az űr,
a lényegnek vannak természetes
határai. Az egyetlen fény
egy tekintet ezüsthúrjába
rejtve dermeszti meg a világot.

Ha az ellenállás olykor még
fel is parázslik bennünk, a nagy
számok örvénye magával ragad.
De azt, hogy győzne is, nem hiszem.

Pedig egy lakatlan történetben
lépdelünk csukott szemekkel, akár
a gyerekek, amikor vakot
játszanak hazafelé menet. 

Veliki brojevi

Poput vasione samo je privid prostran,
suština svoje prirodne granice
ima. Jedina svetlost
sakrivena u srebrni nit
jednog pogleda svet ledi.

Ako otpor koji put
u nama još i zaiskri, vir
velikih brojeva sa sobom nas nosi.
Ali da i pobedi, ne verujem.

Iako zatvorenim očima
u pustoj dogodovštini koračamo,
kao deca kad na putu do kuće
slepca igraju.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=9577

2017. július 13., csütörtök

Filip Tamás Döntés – Odluka

Képtalálat a következőre: „filip tamás”

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –


Döntés

A tenyered füstöl, ahogy
átveted magad a dogmák
izzó rácsain. Égett húsod
szagától nem undorodsz, de
többé nem tudsz írni sehogy.

Egyetlen szót pörgetsz
magadban: átjutottam.
És nem érted, a többiek
hogyan képesek ugyanezt
mondani, miközben ők
megtorpantak a rács előtt.
Odluka

Preskočivši užarene rešetke
praznoverja dlanovi ti
dime. Ne gadi ti se miris
vlastitog opečenog mesa,
ali više ne možeš ni pisati.

U sebi jednu jedinu tezu
vrtiš: prešao sam.
I ne shvataš, ostali
kako mogu isto pričati,
dok će u isto vreme
ispred rešetke zastati.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1601/mind-el-filip-tamas-versei

2016. július 13., szerda

Filip Tamás A leveleket elviszik – Pisma odnesu


Képtalálat a következőre: „filip tamás”

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

A leveleket elviszik

Bejött a lehetetlen változat,
a gipszből kiöntött árnyékok kora.
A hosszú botokkal levert Napé,
mikorra a gyertyalángból is csak
a nem világító szegély marad.
És micsoda alaprajz ez, micsoda városé,
amelyen taposok szemeimmel?
Egy labirintussá nagyított ujjnyomat?
És nem segít észak, mert nem arra van.
És mért kérdezem az utolsó
füstre, mit szemembe fújsz:
"Ez királyi méret volt, ugye?" 
Pisma odnesu

Stigla je nemoguća varijanta,
era iz gipsa izlevenih senki.
Sa dugačkim batinama oboren Nape,
kad čak i od plamena sveća
samo taman rub ostaje.
I kakav tlocrt je to, kakvog grada,
na kojem očima gazim?
U lavirint uvećan otisak prsta?
I sever ne pomaže, jer nije u tom pravcu.
I zašto pitam pri osetu poslednjeg
dima, što mi u oči duvaš:
„To je bio kraljevskog formata, zar ne?”

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=9871


2016. április 9., szombat

Filip Tamás A másik – Onaj drugi


Képtalálat a következőre: „filip tamás”
 
Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –
 
 
A másik
 
Talán már épül benned egy híd,
fényből és füstből, amin
elindulsz, hogy átérj másik oldaladra.
Vagy netán egyszerre vagy várvédő
és ostromló katona, létrákon igyekszel
fölfelé, égi bástyák magasába,
és amikor felérsz magadhoz,
a másik, létrádat mindig eltaszítja.
Földre zuhansz, a fejed mégis
felhőkbe ütöd bele, a panoráma
egészen közel kerül: orrod előtt
hangya és gyorsvonat.
Egy másik történetben folytatódsz,
elágazol, spirál, ellipszis leszel, egy
kolostor merengőjében imádkozol,
olyan lassan, ahogyan
evezni tudna benned a láncra vert folyó,
az arckönyvben lapozgatsz
lázasan, próbálsz valakit megtalálni, és
örömszakadtáig ragaszkodsz életedhez.
Egy néma serpára bízod magad, amikor
eldöntöd végre: az alaptábort elhagyod.
Onaj drugi
 
Možda se već gradi u tebi jedan most,
iz svetla i dima, na kojem
krenućeš da bi na drugu obalu stigao.
Ili si možda istovremeno vojnik
branilac i napadač, putem merdevina
trudiš se gore stići, u vis nebeskih kula,
i kad već do sebe stižeš,
onaj drugi odgurne ti merdevinu.
Na zemlju padaš, ipak glavom
o oblake udariš, panorama je
sasvim blizu: ispred nosa
ti je mrav i brzi voz.
U nekoj drugoj priči se nastavljaš,
pregazi te, bićeš spirala, elipsa,
u sanjarnici nekog samostana se moliš,
tako sporo kao
reka u okovima bi u tebi veslati mogla,
žurno pretražuješ knjigu obraza,
pokušavaš nekoga pronaći i
do svog života do besvesti se držiš.
Nemoj šerpi se prepuštas kad
konačno odlučiš: osnove napustaš.
 
Prevod: Fehér Illés
 


2016. március 14., hétfő

Filip Tamás Szállás – Konak


Képtalálat a következőre: „filip tamás”


Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –


Szállás

mondd milyen belépni
a sötét terembe és kerülgetni
a háncson rossz rongyokon alvókat
meg a szerencsésebbeket
akik függőágyban szuszoghatnak


milyen lépkedni köztük a sötétben
alvásuk sűrű szagát belélegezve
annyi helyet keresve a puszta földön
hogy háncsodat magad alá terítve
te is elférj az alvók között


és milyen a közös levegőbe
kifújni legbensőbb lényegedet
és megérni velük együtt a reggelt
elkölteni köztük a magányos reggelit
mielőtt útra kelsz megint
Konak

reci kako je ući
u tamnu prostoriju i obilaziti
one koji na lubu ili krpama spavaju
i srećnije
koji u visećim krevetima mogu dahtati

kako je među njima udisavši
gusti miris spavanja koračati
tražeći toliko mesta na goloj zemlji
da svoj lub ispod sebe prostirajući
i ti među uspavale možes stati

i kako je u zajednički vazduh
svoju najdublju suštinu izduvati
i zajedno s njima jutro doživeti
usamljen doručak među njima smazati
pre no što opet na put kreneš

Prevod: Fehér Illés


2016. február 11., csütörtök

Filip Tamás Előkészület - Priprema


Képtalálat a következőre: „filip tamás”

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –
Előkészület
Először is keríts mardosó
lángokat valahonnan, aztán
próbálj arany lótuszt ültetni
közéjük, és kormozott
üvegen át figyeld, ahogy
a fehér izzásban gyökeret ver.
A sírfeliraton van időd
 gondolkozni: akinek szánod,
még meg sem született.
Priprema
Prvo nađi negde
razbuktalu vatru, zatim pokušaj
u sredinu zlatnog lotosa saditi i
preko čadžom zasenjenog
stakla promatraj, u usijanoj
belini kako pušta korenje.
Razmišljati o nadgrobnom natpisu
imaš vremena: kome si namenio,
još se nije ni rodio.
Prevod: Fehér Illés


2016. január 8., péntek

Filip Tamás Augusztus – Avgust

Képtalálat a következőre: „filip tamás”
Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Augusztus

Minden lélegzetével megsebez,
és bennem dörömböl a szívverése.
Kérlelem, de mint a tenger, hajthatatlan,
holott minden hulláma arcomba vág.

Azzal, hogy van, sorsom igazítja.
De miért is tudná, hogy együtt szedtük
a túlérett meggyet, hogy velem hallgatta
a kádban a Pastorale szimfóniát.

Az éjszaka fűre terített plédjén,
bűnösök nyugalmával alszom.
S mikor lehull augusztus legszebb
hullócsillaga, egy álom-mozdulattal
üres helyére visszahajítom. 

Avgust

Sa svakim uzdahom me ranjava
i njeni otkucaji srca u meni lupaju.
Moljakam, ali kao more, nesalomljiva je,
mada svaki val moje lice udara.

S time što postoji, sudbom mi upravlja.
Ali zašto bi i znala da smo prezrelu višnju
zajedno brali, da u kadi simfoniju
Pastorale sa mnom je slušala.

Na tratini položenom prostiraču noći
sa smirenošću grešnika spavam.
I kad najlepša zvezda padalica avgusta
padne, sa jednim pokretom sna
na njeno prazno mesto ju bacim.

Prevod: Fehér Illés


2015. december 30., szerda

Filip Tamás Pillanat – Trenutak

Képtalálat a következőre: „filip tamás”
Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Pillanat

Mintha egy láthatatlan nép tagja
lennék, elmegyek melletted.
Mintha te is láthatatlan lennél -
valamiképpen össztartozunk.
Talán ugyanazt a zenét szeretjük,
és kedvenc könyveink is ugyanazok,
de hiába érintenélek meg,
te azt hinnéd, hogy csak emlékezel
valamire, ami nem is történt meg soha.
A szív cenzora forgatja ezt a verset;
régóta üldögél vele a lámpafényben:
kint sötét van, belül még sötétebb.
Kihúz belőle minden érthetőt,
minden vonatkozást,
világvevő rádióján valami
édesbús zenét keres magának,
és közben patakzanak a könnyei.
Trenutak

Kao da sam član nekog nevidljivog
naroda, prolazim kraj tebe.
Kao da si i ti nevidljiva –
na neki način pripadamo jedan drugom.
Možda istu muziku volimo
i iste su nam i omiljene knjige,
ali zalud bi te taknuo,
ti bi verovala da se nečega samo
prisećaš što se nikad nije desilo.
Tu pesmu cenzor srca okreće;
u svetlu lampe odavno s njom sedi:
mrak je vani, još je veći mrak unutra.
Sve što je razumno u njoj,
svaku vezu uništi,
na radiju koji svet hvata neku
setnu pesmu traži
i usput suze lije.

Prevod: Fehér Illés