Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –
Augusztus
Minden lélegzetével megsebez,
és bennem dörömböl a szívverése. Kérlelem, de mint a tenger, hajthatatlan, holott minden hulláma arcomba vág. Azzal, hogy van, sorsom igazítja. De miért is tudná, hogy együtt szedtük a túlérett meggyet, hogy velem hallgatta a kádban a Pastorale szimfóniát. Az éjszaka fűre terített plédjén, bűnösök nyugalmával alszom. S mikor lehull augusztus legszebb hullócsillaga, egy álom-mozdulattal üres helyére visszahajítom. |
Avgust
Sa svakim uzdahom me ranjava
i njeni otkucaji srca u meni lupaju.
Moljakam, ali kao more, nesalomljiva je,
mada svaki val moje lice udara.
S time što postoji, sudbom mi upravlja.
Ali zašto bi i znala da smo prezrelu višnju
zajedno brali, da u kadi simfoniju
Pastorale sa mnom je slušala.
Na tratini položenom prostiraču noći
sa smirenošću grešnika spavam.
I kad najlepša zvezda padalica avgusta
padne, sa jednim pokretom sna
na njeno prazno mesto ju bacim.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése