Filip
Tamás Budapest 1960. július 13. –
|
A
másik
Talán már épül benned egy híd,
fényből és füstből, amin elindulsz, hogy átérj másik oldaladra. Vagy netán egyszerre vagy várvédő és ostromló katona, létrákon igyekszel fölfelé, égi bástyák magasába, és amikor felérsz magadhoz, a másik, létrádat mindig eltaszítja. Földre zuhansz, a fejed mégis felhőkbe ütöd bele, a panoráma egészen közel kerül: orrod előtt hangya és gyorsvonat. Egy másik történetben folytatódsz, elágazol, spirál, ellipszis leszel, egy kolostor merengőjében imádkozol, olyan lassan, ahogyan evezni tudna benned a láncra vert folyó, az arckönyvben lapozgatsz lázasan, próbálsz valakit megtalálni, és örömszakadtáig ragaszkodsz életedhez. Egy néma serpára bízod magad, amikor eldöntöd végre: az alaptábort elhagyod. |
Onaj drugi
Možda se već gradi u tebi jedan most,
iz svetla i dima, na kojem
krenućeš da bi na drugu obalu stigao.
Ili si možda istovremeno vojnik
branilac i napadač, putem merdevina
trudiš se gore stići, u vis nebeskih
kula,
i kad već do sebe stižeš,
onaj drugi odgurne ti merdevinu.
Na zemlju padaš, ipak glavom
o oblake udariš, panorama je
sasvim blizu: ispred nosa
ti je mrav i brzi voz.
U nekoj drugoj priči se nastavljaš,
pregazi te, bićeš spirala, elipsa,
u sanjarnici nekog samostana se moliš,
tako sporo kao
reka u okovima bi u tebi veslati mogla,
žurno pretražuješ knjigu obraza,
pokušavaš nekoga pronaći i
do svog života do besvesti se držiš.
Nemoj šerpi se prepuštas kad
konačno odlučiš: osnove napustaš.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése