Keresés ebben a blogban

2016. január 3., vasárnap

András László Mikor van vége – Kad je kraj

Képtalálat a következőre: „andrás lászló író”
András László Budapest 1966. május 30. –

Mikor van vége

Akkor van vége, amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit.
És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van.
És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem.
Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak.

Akkor van vége, amikor vége van.
Amikor vége van, akkor van vége.
Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul.
Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége.
Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart.
Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik.
Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége.
Nem akkor van vége, amikor minden érv a mellett szól, hogy vége van, és nem akkor, amikor ezeket az érveket fel is sorakoztatják.
Akkor van vége, amikor vége van.

Ha szerdán délután háromkor vége lett, attól még lehet, hogy este hatkor, vagy csütörtök reggel ismét úgy érezzük, javában tart, és csak két évvel később, kedden délelőtt tízkor leszünk benne biztosak, de vége nem akkor van, amikor biztosak leszünk benne, hanem amikor vége van.
És lehet, hogy közben még azt hisszük néha, hogy úgy van, mint régen, pedig dehogy.
Mindig úgy van, ahogy most van, most pedig vége van.
Amikor vége van, akkor nehéz.
Ezért van az, hogy egyesek abbahagyják, mielőtt vége lenne, mások viszont továbbcsinálják, amikor már rég vége van.
Kad je kraj

Tad je kraj, kad je kraj.
I nije tad kraj, kad se završava, jer kad je kraj, tada se još može nastaviti, ali to ama baš ništa ne znači.
I nije tad kraj kad negde drugde (nekom drugom zgodom, s nekom drugom, itd.) prcaju, nego kad je kraj.
I nije tad kraj kad primete, nego kad je kraj, a nije ni tad, kad izgovore ili izmisle ili poveruju ili uoče, nego kad je kraj.
I nije tad, kad nešto novo počinje, jer od toga što je kraj, još ništa ne počinje.
Kraj nije tad, kad puca veza, ostave te, posvađaju se, odlaze, pobegnu, izbace te, maglu hvataju.

Tad je kraj, kad je kraj.
Kad je kraj, tad je kraj.
Nije tad kraj, kad više nema smisla, jer kad više nema smisla, tad još može i te kako dugo i đavolski loše.
Nije tad kraj, kad se završava, jer moguće je, kad se završava, još uopšte nije kraj.
Nije tad kraj, kad okončati žele, jer kad okončati žele, tad još uveliko traje.
Nije tad kraj, kad nešto novo počinje.
S tim da nešto počinje, još neće biti kraja, jer možda baš zato treba nešto da počne da ne bude kraja.
Nije tad kraj, kad svaki argument o tome govori da je kraj, i ne tad kad te argumente i naređaju. Tad je kraj, kad je kraj.

Ako sredom popodbe u tri sata se završilo, još je moguće da uveče u šest, ili u četvrtak ujutro ponovo tako osećamo, da uveliko traje i samo dve godine kasnije, u utorak prepodne u deset sati smo sigurni u to, ali nije tad kraj, kad smo u to sigurni, nego kad je kraj.
I moguće je da u međuvremenu još verujemo da je tako, kako je nekad bilo, međutim vraga.
Uvek je tako, kako je sada, a sada je kraj.
Kad je kraj, tad je teško.
Zbog toga neki pre no što bi došli do kraja prekidaju, a drugi pak nastavljaju iako je već odavno kraj.

Prevod: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése