Keresés ebben a blogban

2016. január 10., vasárnap

Baranyi Ferenc Mindkettő emberül – Oboje ljudski

Képtalálat a következőre: „baranyi ferenc”
Baranyi Ferenc Pilis, 1937. január 24. –

Mindkettő emberül

Szeretlek. Tőlem el ne várd
szokott módját a széptevésnek,
téged aláznának meg a
bókká butított esküvések,
mért mondjam: csodaszép a szád,
mikor csak oly szép, mint az átlag,
te is tudod: az úgyse vagy,
akinek vágyra gyúlva látlak.
Egérfogáshoz épp elég
egy csöpp szalonna - macska sem kell,
cincogó lányokat szokás
lábról levenni közhelyekkel,
az ő receptjük ismerős:
célzás ruhára, hajra, gyengéd
figyelmességek közt nehány
jól időzített szemtelenség -
ez csapda csak s nem taktika,
nem bámulat, de szánalom kél
az áldozat iránt, kiért
fölös hűhó a macskafortély,
mikor csak bársony bőrödért,
s csodás ívű szádért dícsérlek:
arcod ne fesse hálapír,
inkább haragpiros önérzet.
Tedd, hogy remek melled mögött
bonyolult szívedig találjak,
s ha szíved méltónak ítél,
fizesse értem meg az árat,
nászunk legyen ellenfelek
vívás utáni kézfogása,
egymás próbáját miután
mindkettő emberül kiállta,
amikor már nem érdekes
ki nyert, vesztett, hol több a sebfolt,
amikor csak egy lelkesít:
kettőnkhöz méltó küzdelem volt.

(1963)
Oboje ljudski

Volim te. Nemoj od mene očekivati
uobičajen način ašikovanja,
tebe bi ponizili u priglupa
laskanja završene zakletve,
što bi rekao: usne su ti krasne,
kad su obične kao i kod drugih,
i ti znaš: ionako nisi ta
koju u zanosu vidim.
Za hvatanje miša dovoljno je
i komadić slanine – ne treba ni mačke,
otrcanim frazama obmanuti
brbljave šiparice mogu,
recept je poznat:
po koja primedba na odelo, kosu, među
nežnim predusretljivostima po koja
dobro tempirana drskost –
stupica je to a ne taktika,
prema žrtvi ne divljenje,
tek sažaljenje se budi, prema kojoj
lukavština mačke je suvišna graja,
kad samo zbog tvoje baršunaste kože
i prekrasnog luka usana te celivam:
nek ti lice rumenilo smrti ne farba,
rađe samosvest, jarkocrvena.
Dozvoli, da iza tvojih sjajnih grudi
do tvog zamršenog srca stignem,
i ako me tvoje srce dostojnom smatra,
neka moju cenu i plati,
neka naš pir bude
rukovanje suparnika posle megdana,
nakon što smo međusobno
iskušenje ljudski podneli,
kad više nije interesantno
ko je dobio, gubio, gde ima više ožiljaka,
kad samo jedna činjenica nadahnjuje:
ta borba je nama dostojna bila.

(1963)

Prevod: Fehér Illés


3 megjegyzés: