Baranyi Ferenc Mindkettő emberül – Oboje ljudski

Baranyi Ferenc Pilis, 1937. január 24. –

Mindkettő emberül Szeretlek. Tőlem el ne várd szokott módját a széptevésnek, téged aláznának meg a bókká butított esküvések, mért mondjam: csodaszép a szád, mikor csak oly szép, mint az átlag, te is tudod: az úgyse vagy, akinek vágyra gyúlva látlak. Egérfogáshoz épp elég egy csöpp szalonna - macska sem kell, cincogó lányokat szokás lábról levenni közhelyekkel, az ő receptjük ismerős: célzás ruhára, hajra, gyengéd figyelmességek közt nehány jól időzített szemtelenség - ez csapda csak s nem taktika, nem bámulat, de szánalom kél az áldozat iránt, kiért fölös hűhó a macskafortély, mikor csak bársony bőrödért, s csodás ívű szádért dícsérlek: arcod ne fesse hálapír, inkább haragpiros önérzet. Tedd, hogy remek melled mögött bonyolult szívedig találjak, s ha szíved méltónak ítél, fizesse értem meg az árat, nászunk legyen ellenfelek vívás utáni kézfogása, egymás próbáját miután mindkettő emberül kiállta, amikor már nem érdekes ki nyert, vesztett, hol több a sebfolt, amikor csak egy lelkesít: kettőnkhöz méltó küzdelem volt. (1963)

Oboje ljudski Volim te. Nemoj od mene očekivati uobičajen način ašikovanja, tebe bi ponizili u priglupa laskanja završene zakletve, što bi rekao: usne su ti krasne, kad su obične kao i kod drugih, i ti znaš: ionako nisi ta koju u zanosu vidim. Za hvatanje miša dovoljno je i komadić slanine – ne treba ni mačke, otrcanim frazama obmanuti brbljave šiparice mogu, recept je poznat: po koja primedba na odelo, kosu, među nežnim predusretljivostima po koja dobro tempirana drskost – stupica je to a ne taktika, prema žrtvi ne divljenje, tek sažaljenje se budi, prema kojoj lukavština mačke je suvišna graja, kad samo zbog tvoje baršunaste kože i prekrasnog luka usana te celivam: nek ti lice rumenilo smrti ne farba, rađe samosvest, jarkocrvena. Dozvoli, da iza tvojih sjajnih grudi do tvog zamršenog srca stignem, i ako me tvoje srce dostojnom smatra, neka moju cenu i plati, neka naš pir bude rukovanje suparnika posle megdana, nakon što smo međusobno iskušenje ljudski podneli, kad više nije interesantno ko je dobio, gubio, gde ima više ožiljaka, kad samo jedna činjenica nadahnjuje: ta borba je nama dostojna bila. (1963) Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/02200/02297/02297.htm#13