Keresés ebben a blogban

2016. január 21., csütörtök

Fekete Anna A rózsa, igen – Ruža, da

Képtalálat a következőre: „fekete anna költő”
Fekete Anna Komárom, 1988. –

A rózsa, igen

A rózsa a versekben íztelen-szagtalan.
Vagy kékes a fénye,
tündöklő-bársonyos a szirma,
vagy éppenséggel elérhetetlen. 

De ez a kis butácska, sárga rózsa a körtér szélén,
eldobált csikkek és kólásdobozok közt
erről mit sem tud.
Orcáját sietős térdek súrolják,
mámor és tündöklés nélkül növekszik,
és még a délután 
támadó szél is irgalmatlan hozzá,
gyerekek csipdesik a szirmait.

Hát nem érdemelne többet?

Olyan tehetetlenül,
olyan visszavonhatatlanul
rózsa.

Ruža, da

U pesmama ruža je bez mirisa i okusa.
Ili joj je sjaj plavkast
i latice blistavo-baršunaste,
ili pak je nedostižna.

Ali ta majušna, žuta ruža na rubu okruglog trga,
između razbacanih pikavaca i limenki kola
o tome ništa ne zna.
Njeno lice žurna kolena dotiču,
bez ushićenja i blistanja raste,
prema njoj je
čak i popodnevni vetar nemilosrdan,
late deca trgaju.

Zar ne bi zaslužila više?

Tako nemoćno,
tako neopozivo
je ruža.

Prevod: Fehér Illés

2 megjegyzés: