Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30.
Életértelem
Leheleted pántlikába
fűzted hajkoronámra, számtalan csókod nyakamra ékszerként égett! Varázsát ma is érzem, mikor gyermekünk szemébe nézek. Kértük Istent, s ránk figyelt. Emlékszem... sercegett a pillanat leírhatatlan gyönyörünk percében... éden-hálót szőtt méhemre. Isten akarata testet öltött bennem. Általad. Megbízásom: mutassam földi létünk szépségét, kudarcok erejét, mi jó és rossz, az élet lépcsőinek arányát, pengeélét. Örök hála Istennek, hogy kiérdemeltem ezt a feladatot. |
Smisao života
Tvoj dah pantljikom si
vezao na krunu moje kose,
bezbroj tvojih poljubaca
na moj vrat poput nakita je
užaren! Čar i danas
osećam kad u oči
našeg deteta gledam.
Molili smo Boga, i pazio je na nas.
Sećam se... trenutak je
u neopisivom minutu
našeg užitka ključao...
na moju maternicu mrežu edena pleo.
Namera Boga u meni
je oživela. Zahvaljujući tebi.
Moje ovlašćenje: pokazati
lepotu ovozemaljskog bivstvovanja,
snagu poraza, šta je dobrota,
zloba, srazmeru stepenica
života, oštricu.
Večna hvala Bogu
što sam tu obavezu
zaslužila.
Prevod:
Fehér Illés
|
Örülök!
VálaszTörlésKöszönöm szépen a figyelmed Tamás!
Törlés