Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Timár Judith. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Timár Judith. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 30., szerda

Timár Judith Üzenem... – Poručujem...


Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30. 

Üzenem...

Sötétben a fényhez kapaszkodom,
mikor az ég a földhöz közel ér.
Nincs létfontosság, de ragaszkodom,
a mélység a magasságnak gyökér.

Poručujem...

U mraku za svetlost se hvatam,
kad nebo zemlji se bliži.
Nije od bitnog značaja, ali ubeđena sam,
vis se koreni u dubini.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://timarjudith.blogspot.rs/2016/08/uzenem.html

2016. június 21., kedd

Timár Judith Legyek – Neka budem

Képtalálat a következőre: „tímár judith”
 
Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30. –
 
 
Legyek

Legyek tavaszod,
csírázó mag, a csoda.
Benned fakadó szó.
Életadó fény, hiány.
Legyek szemgolyódban látszó
násztánc, mit a nap s a hold
hagy hajnalok léttaván.
Jégszívedben.
Legyek időtlen szerelem.
Született végtelen, az örök.
Töretlen most és jövő,
a múltból fakadó remény.
Csupa életrész,
bánat, nevetés;
a lent, a fent,
bűvös fényű kör;
a perc, a vég,
tekintetedben enyésző lét.
Neka budem

Neka budem za tebe proleće
zrno što klija, čudo.
U tebi sazrela reč.
Svetlost koja oživi, odsustvo.
Neka budem odraz plesa neveste
u tvom oku što iza sunca i mesca
u jezeru života zore ostane.
U srcu tvom ledenom.
Neka budem bezgranična ljubav.
Večna, kao rođena beskonačnost.
Netaknuta sadašnjost i buduđnost,
iz prošlosti izvirajuća nada.
Delovi postojanja,
smešak, čama;
gore, dole,
krug čaroban;
tren, kraj,
u tvom pogledu opstanak.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.rs/2016/06/timar-judith-versei-legyek-lesz.html


2016. március 24., csütörtök

Timár Judith Csend az ég alatt – Tišina ispod neba


Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30.

Csend az ég alatt

Fodros ruhát öltve magára
csendjében bóbiskol az ég alja.
Alant bársonyos szellő libben,
bár csókot lop, elillan sebtében.
Puszta csöndje a természetnek
egy léleknyi percben felrezzen,
s a sok fehér fodor az égbolton
galamb formában szétbomol.
Tišina ispod neba

Obučeno, u nabranoj haljini
drema horizont u vastitoj tišini.
Dole baršunast lahor prhne,
poljupca krade, u brzini nestane.
Pusta tišina prirode
u trenu dužine uzdaha se trgne,
a mnoštvo belih nabora neba
gubi se u obliku goluba.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://timarjudith.blogspot.rs/2013/09/csend-az-eg-alatt.html

2016. március 11., péntek

Timár Judith Végtelen – Beskraj


Képtalálat a következőre: „tímár judith”
 
Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30. –
 
 
Végtelen
 
Végtelen...
Csak egy talpalatnyi helyet kérek
életedben. Nem többet!
Épp elegendő, hogy megpecsételd
lelkem, s belém mard
a megközelíthetetlenségedet.
Szét hull bennem
a ki nem mondott szó.
Minden egyes betű!
Bennem koppan, s fáj
a megfoghatatlanságod.
Jelzi az idegvégződéseimben
azt a pillanatot, ahogy belehalt
karjaidban hagyott illatom.
 
Beskraj
 
Beskraj…
Samo mesto veličine pedalja tražim
u tvom životu. Ne više!
Dovoljno je da zapečatiš
moju dušu i tvoju
nepristupačnost u mene usadiš.
Neizgovorena reč
u meni raspada.
Ama baš svako slovo!
Odzvanja i boli
tvoja neuhvaćenost.
U mojim nervnim završecima označava
onaj tren, kad se u tvom zagrljaju
ostavljen miris moj uspokojio. 
 
Prevod: Fehér Illés
 


2016. február 23., kedd

Tímár Judith Életértelem – Smisao života


Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30.

Életértelem

Leheleted pántlikába
fűzted hajkoronámra,
számtalan csókod
nyakamra ékszerként
égett! Varázsát ma is
érzem, mikor gyermekünk
szemébe nézek.

Kértük Istent, s ránk figyelt.
Emlékszem... sercegett
a pillanat leírhatatlan
gyönyörünk percében...
éden-hálót szőtt méhemre.

Isten akarata testet
öltött bennem. Általad.
Megbízásom: mutassam
földi létünk szépségét,
kudarcok erejét, mi jó és
rossz, az élet lépcsőinek
arányát, pengeélét.
Örök hála Istennek,
hogy kiérdemeltem ezt
a feladatot.

Smisao života

Tvoj dah pantljikom si
vezao na krunu moje kose,
bezbroj tvojih poljubaca
na moj vrat poput nakita je
užaren! Čar i danas
osećam kad u oči
našeg deteta gledam.

Molili smo Boga, i pazio je na nas.
Sećam se... trenutak je
u neopisivom minutu
našeg užitka ključao...
na moju maternicu mrežu edena pleo.

Namera Boga u meni
je oživela. Zahvaljujući tebi.
Moje ovlašćenje: pokazati
lepotu ovozemaljskog bivstvovanja,
snagu poraza, šta je dobrota,
zloba, srazmeru stepenica
života, oštricu.
Večna hvala Bogu
što sam tu obavezu
zaslužila.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.poet.hu/vers/180237