Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30. –
Legyek
Legyek tavaszod,
csírázó mag, a csoda.
Benned fakadó szó.
Életadó fény, hiány.
Legyek szemgolyódban látszó
násztánc, mit a nap s a hold
hagy hajnalok léttaván.
Jégszívedben.
Legyek időtlen szerelem.
Született végtelen, az örök.
Töretlen most és jövő,
a múltból fakadó remény.
Csupa életrész,
bánat, nevetés;
a lent, a fent,
bűvös fényű kör;
a perc, a vég,
tekintetedben enyésző lét.
|
Neka budem
Neka
budem za tebe proleće
zrno
što klija, čudo.
U tebi
sazrela reč.
Svetlost koja oživi, odsustvo.
Neka
budem odraz plesa neveste
u tvom
oku što iza sunca i mesca
u
jezeru života zore ostane.
U srcu
tvom ledenom.
Neka
budem bezgranična ljubav.
Večna,
kao rođena beskonačnost.
Netaknuta
sadašnjost i buduđnost,
iz
prošlosti izvirajuća nada.
Delovi
postojanja,
smešak,
čama;
gore,
dole,
krug
čaroban;
tren,
kraj,
u tvom
pogledu opstanak.
Prevod:
Fehér Illés
|
!
VálaszTörlés