Keresés ebben a blogban

2016. március 21., hétfő

Farkas Molnár Péter Ember, kutya, köd – Čovek, pas, magla

Képtalálat a következőre: „farkas molnár péter”

Farkas Molnár Péter Budapest, 1952. június 9. –


Ember, kutya, köd

...meg a csend. Mint némafilm.
Nyílik a kapu és csukódik, a kutya megáll, fülel, gyanús a világ. Beleszimatol a levegőbe, fülét hegyezi, forgatja minden irányba.
Leül, nézi az embert, fejét félrebillenti. Kérdez. Mondd, mi történt?
Az ember figyeli. Kezével int. A kutya bizonytalan. Feláll, tétovázik.
A fűre fut, szinte támolyogva. Szaglász, forog maga körül. Végigkocog a foghíjas sövény mellett. Nyilván szorítja a szükség, de ez a csend...
Végül a sövény túl-felére fut, diszkréten lekucorodik. Hiába, a kutya is csak ember. Végez, megrázkódik, talpát a lucskos fűbe törli. Visszaül gazdája elé.
Az zsebbe nyúl, labdát hajít. A labda pattog, de nem hallom a tompa dobbanásokat. A kutya ültében a labda után fordul, nézi.
Feláll, ismét megrázza magát, egész testével nemet int.
Lassan, nagyon lassan a kapuhoz megy, ismét ülepére ereszkedik. Fejét emeli, nézi a kilincset. Nem mozdul.
Az ember a labdáért ballag, felveszi, zsebre vágja. Megy a kutya után, kinyitja a kaput. Eltűnnek.
Nem hallatszik a kapu csapódása. Betömte a lakótelep fülét a sűrű köd.
Ősz van. November elseje...

Čovek, pas, magla

...i tišina. Kao nemi film.
Kapija se otvara, zatvara, pas zastane, osluškuje, sumnjiv je svet. Njuška, uši napinje, na sve strane okreće.
Sedne, gleda čoveka, glavu na stranu nagne. Pita. Reci, šta se desilo?
Motri ga čovek. Rukom mahne. Pas je neodlučan. Ustane, koleba.
Trči na tratinu, teturajući skoro. Cunja, oko sebe se vrti. Duž nepotpune živice kaska. Verovatno ga nužda stiska, ali ta tišina...
Konačno na kraj živice stiže, diskretno se skupi. Zaman, i pas je samo čovek. Dovršava, razdrma se, šape u vlažnu travu briše. Ponovo
ispred gazde sedne.
On u džep posegne, loptu baca. Skakuta lopta, ali tupa lupanja ne čujem. Pas sedeći za loptom se okrene, promatra.
Ustaje, opet se razdrma, celim telom se usprotivi.
Polako, savim polako ide do kapije, ponovo se na guzu smesti. Diže glavu, kvaku gleda. Ne miče se.
Ode čovek do lopte, podiže, u džep stavi. Ide za psom, otvori kapiju. Nestanu.
Zatvaranje kapije se ne čuje. Uši stambene četvrti je gusta magla začepila.
Jesen je. Prvi novembar...

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10204327204716861&set=a.1323799091670.2048852.1131655430&type=3&fref=nf&pnref=story

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése