Paulovics
Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –
Végtelen
Az ártéri erdő ezer árnya,
a vízből felszökő fák suhogása hosszan elnyújtott ölelésben hullámzik eggyé a régtől kígyózó folyóval. Szederindák gomolygása, zöld áprilisi szélben, októberi aranyló bíbor-barna ragyogásban forr össze az ártéri erdő a kígyózó folyóval végtelen szerelemben öröktől örökre. Már akkor kezdődött mikor hidak se voltak, hajók se voltak, emberek se voltak. Akkor is tart majd örök szerelmük, mikor hidak se lesznek, emberek se lesznek. |
Beskraj
Sene
vodoplavnih dubrava,
šuštanje iz vode izniklih stabala
sa vijugavom rekom
u jedinstvenu celinu
u ispruženom zagrljaju se stapaju.
Klupčanje vitica kupine
u zelenom vetru aprila, u oktobarskom
purpurno-mrkom zlatnom sjaju
odvajkada doveka u beskrajnjoj ljubavi
sjedinio sa vodoplavnom dubravom,
vijugavom rekom.
Počelo je tad kad još
nisu postojali mostovi,
niti lađe, niti ljudi.
Njihova večna ljubav i tad će trajati,
kad će i mostovi nestati,
i ljudi nestati.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése