Paulovics
Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –
Az
utolsó gondolatom
Ha majd nehéz lesz eljutni az asztaltól az
ágyig,
mikor nehezen tudom már kinyitni a konyha ablakot,
azért még hallom minden hajnalban a rigók énekét.
Amikor csak álmodni tudok a suhanásról a Tisza-gáton.
mikor nehezen tudom már kinyitni a konyha ablakot,
azért még hallom minden hajnalban a rigók énekét.
Amikor csak álmodni tudok a suhanásról a Tisza-gáton.
A ragyogó pirkadatot, a madarakat repítő
júliusi
reggeleket, a szederindák gomolygását, a lágy sodrú
folyóból fölszökő fák suhogását, az erdő csöndjét,
a platán fák őrségét, a Kurcán ívelő híd szökkenését,
az uszoda zsivaját csak a képzeletem vetíti elém
reggeleket, a szederindák gomolygását, a lágy sodrú
folyóból fölszökő fák suhogását, az erdő csöndjét,
a platán fák őrségét, a Kurcán ívelő híd szökkenését,
az uszoda zsivaját csak a képzeletem vetíti elém
Amikor már nem tudok verset mondani, már
nehéz
a beszéd, kezem bordáimra ejtem: akkor is, ott is,
és azután is: az utolsó gondolatom Te leszel
a beszéd, kezem bordáimra ejtem: akkor is, ott is,
és azután is: az utolsó gondolatom Te leszel
Feleségemnek,
Karácsonyra
Forrás: a szerző
Moja poslednja misao
Kad već od stola do kreveta biće teško
stići,
kad već prozor kuhinje budem teško otvarao,
svakog svanuća pesmu kosa još ću uvek čuti.
Kad na dolmi Tise o lepršanju samo sanjati
mogu.
Samo mašta mi priziva sjaj svanuća, let
ptica
kad se julsko jutro budi, treperenje vitica
kupine,
šum stabala na obali reke laganog toka,
tišinu šuma, stražarenje platana, skok mosta
što obale Kurce spaja, žamor plivališta.
Kad više ne mogu recitirati, kad teško
ću govoriti i svoje ruke na rebra spustiti:
i tad, i tamo
a i posle: zadnja misao Ti ćeš biti.
Mojoj
Supruzi, za Božić
Prevod: Fehér Illés