Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –
Cigánymeggy
Segítenem kellett cigánymeggyet szedni
Nagyanyámnak.
Lehettem tizenkettő-tizenhárom éves.
Untam nagyon az egészet.
Indultam volna le a strandra
Sarokfogózni.
Tördeltem az ágat,
tépdestem a meggyet, megszorítottam,
vöröslő vére serkent.
Aztán egyszerűen
elszöktem, otthagytam
Nagyanyámat.
Késő délután, amikor
hazaértem, a kicsi öregasszony
még ott ült a sámliján a tépett
koronájú meggyfa alatt
és halkan sírdogált.
Nem mertem a szeme elé kerülni.
|
Divlja višnja
Pri brebi divlje višnje sam trebao pomoći
Baki.
Imao nekih dvanajst-trinast godina.
Sve mi je dosadno bilo.
Krenuo bi na plažu
Igrati se vije.
Lomio granje,
čupao višnju, stiskao,
njenu crvenu krv cedio.
Potom sam jednostavno
pobegao, ostavio
Baku.
Kasno popodne, kad sam se
vratio, starica je još uvek
na podnožnjaku
ispod počupane višnje sedela
i tiho plakala.
Nisam smeo njoj se približiti.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése