Paulovics Tamás Az utolsó gondolatom – Moja poslednja misao

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Az utolsó gondolatom

Ha majd nehéz lesz eljutni az asztaltól az ágyig,
mikor nehezen tudom már kinyitni a konyha ablakot,
azért még hallom minden hajnalban a rigók énekét.
Amikor csak álmodni tudok a suhanásról a Tisza-gáton.

A ragyogó pirkadatot, a madarakat repítő júliusi
reggeleket, a szederindák gomolygását, a lágy sodrú
folyóból fölszökő fák suhogását, az erdő csöndjét,
a platán fák őrségét, a Kurcán ívelő híd szökkenését,
az uszoda zsivaját csak a képzeletem vetíti elém

Amikor már nem tudok verset mondani, már nehéz
a beszéd, kezem bordáimra ejtem: akkor is, ott is,
és azután is: az utolsó gondolatom Te leszel

                              Feleségemnek, Karácsonyra

Forrás: a szerző

Moja poslednja misao

Kad već od stola do kreveta biće teško stići,

kad već prozor kuhinje budem teško otvarao,

svakog svanuća pesmu kosa još ću uvek čuti.

Kad na dolmi Tise o lepršanju samo sanjati mogu.

Samo mašta mi priziva sjaj svanuća, let ptica

kad se julsko jutro budi, treperenje vitica kupine,

šum stabala na obali reke laganog toka,

tišinu šuma, stražarenje platana, skok mosta

što obale Kurce spaja, žamor plivališta.

Kad više ne mogu recitirati, kad teško

ću govoriti i svoje ruke na rebra spustiti: i tad, i tamo

a i posle: zadnja misao Ti ćeš biti.

                                       Mojoj Supruzi, za Božić

Prevod: Fehér Illés