Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –
Apám korcsolyázni tanít
Apám levitt a szikesre korcsolyázni.
Koszorúzott előre , hátra, nagy körökben. Aztán nyolcasokat írt le lendületesen majd lassan.
Hat éves voltam, Ő hatvan.
A fagyott tükör szikrázott,
estem és keltem, majd siklottam egyre gyorsabban. Alkonyodott, föllángolt a jég. Lehajolt, lecsatolta a korcsolyát bakancsomról.
Nem volt idősebb nálam
azon a februári késő délutánon csak húsz évvel az én apám. |
Otac me uči klizati
Odveo me je otac na slatinu na klizanje.
Pravio je figure napred,
nazad, u velikim krugovima.
Posle je osmice crtao,
poletno pa sporo.
Šest godina sam imao, On šezdeset.
Iskrio je smrznuto ogledalo,
padao i ustao, ali
sam sve brže klizao.
Hvatala se mrak, uspalio se led.
Sagnuo se, otkopčao je
klizaljku sa moje cokule.
Onog februarskog kasnog popodneva
moj otac samo dvadeset
godina je bio stariji od mene.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése