Jékely Zoltán - Szentgyörgyi Kornél
portréja
Nagyenyed,
1913. április 24. – Budapest, 1982. március 20.
|
Kiűzetés a Paradicsomból
Minden végtagunkkal
összefonódva
az ősemberi csont-
és izomcsomóba,
vérünk egymás
vérébe oltva,
oly egyek voltunk,
mintha így születtünk volna :
nő-férfi, egy-test,
együtemű két szív,
iker-lelkek
reflexei,
közelből
összevillanó szemek
lidérc-lángokkal
egymásba cikázók -
Mi tépte ketté ezt
az egy-világot?
Mintha doronggal
ütöttek volna gerincen,
bénultan és
kihülve,
dermedten
elterülve,
jégszárnyasan,
távolodón repülve
egy-fekhelyünkről
már kétféle űrbe :
étheri hidegek
vagyunk s vágytalanok,
mint a nemtelen,
meddő angyalok.
Külön-külön
összekulcsolt kezünk
bocsánatért eseng :
amiért nem vétkezünk,
s mert testünk
gyatra újra fölidézni
az Éden
valóraváltott
igéretét, s
egymásnak újra megadni
a tegnap ízlelt
pillanatnyi
örökkévalóságot.
|
Isterivanje iz
Raja
Isprepletenih udova
u iskonski snop kostiju i mišića
krvlju jedno drugo smo kalemili,
kao zajedno rođeni, jedno smo bili :
muškarac-žena, jedno telo, otkucaji isti,
refleksi dvojnih duša,
bleštavila bliskih pogleda
plamenom iskušenje je spojilo -
Taj jedinstveni svet šta je rasporilo?
Kao batinom u kičmu udareni,
promrzlo, oduzeto,
prestravljeno, ukočeno,
ledenim krilima se udaljujemo
iz istog postolja u odvojene vasione :
bez želje smo i nebesko otuđeni
kao bespolni, jalovi anđeli.
Sklopljenim rukama odvojeno
preklinjemo za oproštaj : jer ne grešimo,
jer tela su nam zlehuda opet otkriti
ostvareno obećanje Raja,
i jedno drugom opet pokloniti
jučer kušanu, trenutačnu
slavu neprolaza.
Prevod: Fehér Illés
Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)
Családi kör, Novi Sad.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése