Fellinger
Károly Pozsony, 1963. november 20. –
Ez
az
Az apám karosszéke, igazából
előbb volt a kedvencem, addig amíg nem feküdtem be a tüdőkórházba, akkor fedezte fel magának apám, ezzel pótolva a hiányomat, ha beleült, magányosnak érezhette magát, senki sem zavartatta ebben, csak amikor hazatértem, akkor lett gondterhelt, lelkiismeretfurdalás nélkül nem tudott többé beleülni, megnyugodott volna, ha legalább nem ő, hanem én hoztam volna a házhoz, akkor biztosan elfelejtett volna. |
Pa da
Naslonjač
mog oca, ustvari
pre
je moj omiljen predmet bio,
sve
dok nisam stigao u sanatorij,
otac
moj tad je otkrio za sebe,
moj
nedostatak time nadoknadio,
smeštivsi
se u njemu mogao je
u
samoći uživati, u tome ga niko nije
smetao,
samo kad kući stigoh,
postao
je uznemiren, bez grižnje
savesti
nije više mogao koristiti,
smirio
bi se kad u najmanju ruku
ne
bi on, nego ja doneo u kuću,
tad
bi me zasigurno zaboravio.
Prevod:
Fehér Illés
|
!!!
VálaszTörlés