Standovár Ágota Pécs 1961. április 17. –
|
Elhagyott állomás
Kilépek az ajtón. Üres a peron.
Mi történt? Grafiti vigyorog a hátam mögött málladozó falon. Állok. Nem értem. Fülembe üvölti a csend, ideje menni. Elindulok. Rájövök, minek, nincsen már haza. A sínek elfogytak, nem vezetnek sehova. Dunnaként ölel át a semmi. Lassan szétfoszlok. Ennyi volt. Megrázom magam. Fel kell ébredni! |
Napuštena stanica
Prekoračila
sam prag. Peron je prazan.
Šta se
desilo? Sa trošnog zida
iza
mojih leđa grafiti se ceri.
Stojim.
Ne shvatam. Zaurla
tišina,
vreme je za pokret. Polazim.
Shvatila
sam, čemu, kad već dom nestade.
Tračnice
su se izgubile, nikud ne vode.
Poput perine
me ništa grli.
Polako
raspadam. Toliko bi.
Prodrmam
se. Treba se probuditi!
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése