Keresés ebben a blogban

2016. május 10., kedd

Vincze Andrea Victória Van – Postoji

Portré: Ady András

Vincze Andrea Victória Kazincbarcika, 1972. október 04. –

Van

Van az a május,
ami már felmelegít
és rám ragyog,
amikor
magammal is
állandó egységben
vagyok...
Van az a tavasz,
amit esőben ázva is
szeretek,
amikor
vizesen és ostobán is
a lélek-tündéred
lehetek...
Van az a hajnal,
amikor kipirul
szerelmünktől
az élet,
ahogy bőrömhöz ér
a kezed,
s vágyad álmosan is
éget...
Van az a pillanat,
amikor
kinyílik szívemben
egy ablak szótlanul,
ahol meghasad
az idő,
s lényegünk
összeolvad
feloldhatatlanul...

/2016, május/
Postoji

Postoji taj maj,
što me već ugrija
i meni sjaji,
kad
i sama sa sobom
u stalnom jedinstvu
sam…
Postoji to proleće,
šta i po kiši
volim,
kad
mokro i glupavo
vila tvoje duše
mogu biti…
Postoji ta zora,
kad od naše ljubavi
život
zarumeni,
kako ti ruka moju
kožu dotiče
i tvoja žudnja me
i u polusnu prži…
Postoji taj tren,
kad
u mom srcu jedan prozor
šutke se otvori,
gde se vreme
rascepa
i naša bića
nerastvorljivo
se stapaju…

/maja 2016./

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése