Vincze Andrea
Victória Kazincbarcika, 1972. október 04. –
Rejtőzködő
...amikor már
a kimondatlan gondolat sem igaz, s koszos gödrök alján posvány és szemét a vígasz, - aki keres csak egyre nagyobb sötétséget talál, a rothadásba ágyazott báj jólneveltséget szimulál, - ne add oda könnyen az álmaidban újra felnövő vágyakat, még ne hagyd szabadon szállni a mélyben megbújó hárfahangokat. Aztán amikor már elfeledték azt is, hogy mindennek júdási ára van, s az ocsúból a tiszta magokat kiválogattuk titokban, aprólékosan, akkor engedd be az ablakon a misztikusan kavargó fényeket, s teregesd ki a lassú szelekbe a lelked rejtekében bújkáló reményeket... |
Skrivalica
...kad
već
ni neizgovoreno
nije istina
i na dnu gnusnih jama
uteha je
kaljuga i prljavština
– tragač
samo sve veći
mrak nalazi,
u gnjiležu položena draž
pristojnost
podvlači,
– u snu
ponovo pojavljenu čežnju
nemoj olako dati,
u dubini skrivajućim
glasovima harfe
slobodan let još
nemoj dozvoliti.
A onda kad su već
i to zaboravili,
da sve i svoju
izdajničku cenu ima
i iz orepka
potajno, podrobno
čista zrna
odabrali,
na prozoru
pojavljen mističan
sjaj
tad pusti unutra,
i u skrivenom delu duše
postojeću
nadu
u lagan vetar
pusti...
Prevod: Fehér Illés
|