Standovár Ágota Pécs 1961. április 17. –
|
Szenvedély vagy
szerelem
Fogad tép, körmöd húsba váj, űz a vágy, ostorral hajt tovább. Tovább! Tovább! Egyre vadabb az iram, végre a robbanás, megkapta tested amit akart. Elernyedsz, de mégis érzed a hiányt, csodás szerető vagy, préseled erővel fogsorodon át, majd kezed ismét indul felfedezni őt. Fülébe suttogsz elcsépelt szavakat, közben tudod, megint nem jön más, mint egy röpke pillanat, s ha végre kilépsz az ajtón, nyomodba szegődik a bűntudat. A másik asszony csendes és álmatag, mint fák közt megcsillanó tó, szemében fürdeted magadat. Feloldódsz benne, elveszett az idő. Lebegsz, csak lebegsz, rég nincs te, vagy ő. |
Strast ili ljubav
Zubi ti cepaju, nokat meso para,
žudnja bičem u nedogled ganja.
Proganja! Proganja!
Trka je sve divlja,
pa eksplozija,
telo ti je dobio željeno.
Opustiš se, ipak u tebi je prisutan
manjak,
jesi čudesan ljubavnik,
između zuba procediš,
pa ti ruka opet pokrenula njega otkriti.
U uši mu otrcane fraze šaptaš,
a znaš, neće ništa drugo doći,
samo jedan tren, kratak,
i kad konačno prekorčiš prag,
osećaj krivice će te pratiti.
Ona druga je
tiha i sanjiva,
kao bleštavo jezero u boriku,
kupaš se u njenim očima.
Rastvaraš se u njoj, nestade vreme.
Lebdiš, samo lebdiš,
ti ili ona, razlika isčezne.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése