Cseke
Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
Ez
sem
az ünnepnek vége
csupa rosszarcú ittas
hőzöngő tántorog haza feledve a díszlépés feladva a haza belefáradtunk abba hogy mindegyre észben tartsuk amit tőlünk elvettek számolatlanul lehetsz bármilyen ciné mintyé ha nem te vagy az úr Erdélyt szeretni könnyű hiszen úgy hagyja magát szeretni mint egy ágyas aki lelkesen mindenkinek odadobja bevérzett fertőzött sebes farát |
Ni to nije
kraj
proslave
mnoštvo
ružnih pijanih
prilika
tetura doma
zaboravljeni
su strojevi koraci
napuštena
je domovina
umorni
smo već od toga
da
stalno prebrojavamo to
što
su od nas nebrojeno oduzeli
možeš
biti bilo tko
ako
gospodar nisi
lako
je voleti Transilvaniju
jer
tako sebe daje
kao
neka priležnica koja svoju okrvavljenu
zaraženu
stražnjicu
svakome
pruža
Prevod:
Fehér Illés
|
:
VálaszTörlés