Egervári József Jászberény 1962. 03. 18. –
|
Hogy jobb legyen
Arra
gondoltam ötven évvel ezelőtt,
hogy minden olyan nagy és érdekes, éreztem a lányok illatát, tetszett, a hajuk is, hangjuk, mozgásuk és fenekük, arra gondoltam, jó lesz nekem; Kádár hangját hallottam a rádióból (viharvert Sokol), rekedtesen szólt (Kádár vagy a rádió, netán mindkettő), nem értettem, miről beszél, apám lekapcsolta a rádiót, lekapcsolta, mert ő talán értette a szavak jelentését, bár ebben – utólag – már nem vagyok biztos – apám szigorúan szemlélte a világot, én viszont rácsodálkoztam, mikor nevetett, de csak ha társaság volt nálunk, akkor nevetett; fröccs, sör, pálinka, étel, házias, kolbász, szalonna; megelőlegezi magának az ember a félelmeit, én is gyorsan megtanultam a meg nem történt dolgoktól tartani, pedig akkor még azt hittem, jó lesz nekem... Ötven év múltán már semmi sem olyan nagyon érdekes, Kádár, a forradalom árulója halott, de ki emlékszik már a forradalomra?, bonyolult a történelem, az igazság még bonyolultabb, a hazugság még rafináltabb, nem gondolkodom azon, hogy jó lesz-e nekem; ma új beszédek szólnak a rádióból, lekapcsolom, szigorúan szemlélem a világot, és hangosak nevetek, a meg nem történt dolgok nem riasztanak, de a megtörténtek miatt (számolva a következményekkel) lefagy képemről a vigyor, s belátom, nem elég lekapcsolni a rádiót ahhoz, hogy jobb legyen... |
Da bude bolje
Pre pedeset godina smatrao sam
da je sve tako veliko i zanimljivo,
osećao miris devojaka, sviđao mi se,
i njihova kosa, glas, pokreti,
i guzice,
mislio sam, biće mi dobro;
čuo glas Kadara preko radija
(pohabanog Sokola),
promuklo je govorio
(Kadar ili radio, možda i jedan i drugi),
nisam shvatio o čemu priča,
otac moj je ugasio radio,
ugasio, valjda je on razumeo
smisao reči,
mada u tome – naknadno –
nisam baš siguran –
otac je strogo posmatrao svet,
a ja sam se začudio kad se
smejao,
ali samo kad su kod nas gosti bili,
tad se smejao;
špricer, pivo, rakija, hrana, domaća
kobasica, slanina;
čovek strahove sam sebi u predujam
daje,
i ja sam brzo naučio od stvari
koje nisu se desile strahovati,
mada tad sam još verovao, biće mi dobro...
Prolaskom pedeset godina više ništa nije
tako zanimljivo,
Kadar, izdajnik revolucije je mrtav,
ali ko se još seća na revoluciju?,
istorija je zamršena,
istina još zamršenija,
izmišljotina još prepredenija,
ne razmišljam o tome
biće li mi dobro;
danas preko radija novi govori se šire,
ugasim,
svet strogo promatram,
i glasno se smejem,
ne straše me događaji koji nisu se dogodili,
ali zbog dogođenih
(računajući sa posledicama)
cerek mi se zaledi
i uviđam,
nije dovoljno ugasiti radio za to
da bude bolje...
Prevod:
Fehér Illés
|
!
VálaszTörlés