Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –
Kiragadott
sorok az Esővárosból III
(hiú felháborodás)
Virágnyomok
közt él a beteg és az orvos,
két édes, fűszerekkel teli, egymást gyógyító test,
emészt a szerelem, mondja harangvirágszínű szoknyában
a beteg, elemészt ez a surrogó, lágy esőhöz hasonló beszéd,
felel az orvos, esténként zsírt és kenyeret eszik,
vagy csak hallgat, mert gyógyító fű a beszéd, illata édes,
évek, évek múlnak el hiábavaló, titkos szerelemben.
két édes, fűszerekkel teli, egymást gyógyító test,
emészt a szerelem, mondja harangvirágszínű szoknyában
a beteg, elemészt ez a surrogó, lágy esőhöz hasonló beszéd,
felel az orvos, esténként zsírt és kenyeret eszik,
vagy csak hallgat, mert gyógyító fű a beszéd, illata édes,
évek, évek múlnak el hiábavaló, titkos szerelemben.
Stihovi izvađeni iz romana Grada
kiše III
(zgražanje)
Bolesnik i lekar među tragovima
cveća živi,
dva slatka, mirođijama puna tela međusobno
se leče,
ljubav me mori, kaže bolesnik u
suknji boje cveta zvončića,
mori me taj šapat, taj mekoj kiši
sličan govor,
odgovori lekar, uveče mast i hleb
jede,
ili tek šuti, jer govor je lekovita
trava, slatkog je mirisa,
u tričavoj, tajnoj ljubavi godine,
godine prolaze.
Prevod:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése