Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –
Kiragadott
sorok az Esővárosból II
(a kitereveltségről)
Míg
kopik bennük a sebesség,
rohan mindegyik gép vagy állat a sötét értelme felé. Hogy mikor fellázadnak, ne legyen bennük titok, csak csavar, szalag, szeg, gomb.
……………………………………….
A
lélek a testbe,
a csont a földbe kerül. És a föld? Kié lesz végül? Zuhan lefelé. Adják, megveszik. Halott kéz, sok halott kezet. Aludna minden lélek a levegőben, de nem lehet. Csak zuhan minden élő, amíg sötét és tömör ponttá lesz. |
Stihovi izvađeni iz romana Grada
kiše II
(o
isplaniranom)
Dok brzina u njima ovešta,
svaka mašina ili životinja
prema smislu tame juri. Da
pobune li, neka ne bude u njima tajna,
samo šraf, ekser, dugme, traka.
.................................................
Duša u telo,
kost u zemlju dospeva. A zemlja?
Naposletku čija će biti?
Stropošta se.
Prodaju, kupuju.
Mrtva ruka, mnogo mrtvih ruku.
U vazduhu svaka duša bi spavala,
ali nemoguće je. Svako živo biće samo pada,
dok se u tamnu, gustu tačku ne pretvara.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése