Cseke
Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. – Kedei Zoltán rajza
Körpecsét
néhányszor már-már örökre elbúcsúztam
életemtől azt hittem vége ebből kiszállok aztán este valahogy mégis elaludtam magam gyűlölve hajtogattam: még várok pedig semmi se változott a mocsár szaga tovább facsarta orrom a napok is rámrohadtak már csak a megszokás vetett haza csupa szorongás fetrengés görcs és légszomj elegye volt a legtöbb éjszaka életem filmjét játszottam volna vissza kivágni azt mi benne árulás és gyalázat de sehol se leltem megfelelő ollót pedig hányszor felforgattam érte a házat a filmszalagot így muszáj elfogadni gyáva szívem körpecsétje rajta: ezt már csak szerteszaggatni lehetne de jobb ha az ember míg él bevallja |
Okrugli žig
par
puta sam se već skoro zavek oprostio
od
mog života odlazio verujući da je kraj
ali
uveče nekako sam ipak zaspao
mrzeći
sebe ponavljao: još čekam
mada
ništa se nije promenilo vonj blata
dalje
mi nos iritirao i dani su istruli
samo
me je navika vodila doma
većina
noći bila je pusta mešavina
straha
valjanja grča i nedostatka vazduha
film
svog života bi unazad vrtio
te
isekao to što je izdaja i pogrda
ali
pogodne makaze nisam našao
a
koliko puta sam kuću prevrnuo
traka
ovako mora biti prihvaćena
sa
okruglim žigom mog jadnog srca:
to
bi se moglo samo rastrgati
ali
bolje je ako čovek dok živi prizna
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése