Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 11., csütörtök

Kozák Mari Emlék – Uspomena


Képtalálat a következőre: „kozák mari”

Kozák Mari Debrecen, 1954. február 16. –

Emlék

Oly sok éve már, hogy
arra jártam, hol felhőbe vesznek
a fák, és kopott köveken
sétálgat az elmúlás,
tornyos háztetőn a tegnap
megpihen, majd a mával
karöltve, a holnap után siet.
Arra, mindig kéket nevetett az ég,
és fodros ruhában felhők
vigyázták a nap mosolyát…
anyám mesélte rétek titkát.
Cipőm még emlékszik
minden apró kavicsra,
pillantásom szökik
tarka ruhás bokrok után,
ablakok szemén csillan a varázs,
feléjük botladozik megfáradt léptem,
emlékszem…
kibontott hajjal futok
egy régi emlék után,
lehajtott fejű fák közt vár a nyár…

találkát kért tőlem az elmúlás.
Uspomena

Odvajkada nisam bila
tamo gde stabla u oblacima
se gube i prolaženje
na izlizanoj kaldrmi šeta,
juče na strmom krovu
se odmara, pa pod ruku
sa danas prema sutra žuri.
Tamo negde nebo je uvek plavo smejao
a oblaci u naboranom odelu
čuvali osmeh sunca…
od majke slušane tajne livada.
Moja cipela još svakog
sitnog belutka pamti,
pogled moj u šareno ruho
obučeno grmlje beži,
primama na oknama prozora blešti,
morni koraci moji prema njima teže,
sećam se…
razvezanom kosom trčim
prema uspomenama,
među sagnutim krošnjama čeka me žara…

morija sastanak sa mnom je zakazala.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése