Beszédes István Zenta, 1961. szept. 12. -
Patrióta
Annyit ücsörögtem itt, ezen a szigeten,
hogy legnagyobb dombja lettem,
bárányai legelője, a legnagyobb barlang szája,
szónokai magaslata, s rejteke a vérengző medvének,
elásott tetemek, tárgyi bizonyítékok sírhelye.
Annyit ücsörögtem itt, hogy már több vagyok patrióta,
ügyetlen, messze néző szobrok talapzatánál,
s meghaltam mindannak, amit a távolban félszemű torzók
látnak,
s ezért a földért, az ittlétért meghaltam a túlvilágnak
is.
Az ég ügyei zajlanak magasan felettem,
folyó muzsikál, tenger dübörög fenn a fellegekben,
hogy a csodában találtam e rögöt, s raktam a szívem
helyére épp ehelyt, hogy pihenhettem itt le épp,
s hogy nem gondoltam vele, hogy az álom
eközben itt felejt?
Patriot
Toliko sam tu, na ovom ostrvu čečao,
da sam najviši brežuljak postao,
ispaša za njihovu jagnjad, otvor najveće
jame,
uzvišica govornika i skrovište krvoločnog
medveda,
raka zakopanih posmrtnih ostataka, stvarnih
dokaza.
Toliko sam tu čečao da sam već od
postamenta
patriotskih, trapavih, vidovitih spomenika vredniji,
i umro sam za sve ono što u daljini
jednooki torzoi vide,
i zbog ove zemlje, prisustva ovde umro sam
i za drugi svet.
Visoko iznad mene stvari nebesa se
dešavaju,
gore u oblacima reka žubori, more tutnji,
do đavola kako sam našao tu grudu i stavio
baš to mesto
na mesto mog srca, kako sam mogao baš tu
odmoriti se
i kako nisam na to mislio da u međuvremenu
san će me ovde ostaviti?
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése