Đorđe Šćepović
Podgorica 6. aprila 1983. –
Četvrta pjesma o
Davidu
Moj mrtvi brate,
koliko već dugo hraniš gladna usta podzemlja Ne pamtim, moje sjećanje ne seže toliko daleko zaboravio sam i put do kamenog zamka u kom stoluješ
Tvoj cvijetni vrt
orezuju ljudi u crnim uniformama katkad te pozdravim u dnevnim novinama smrt smrt smrt tvoja je gospa tvoja su djeca korovi i trave |
Negyedik ének Dávidról
Halott
testvérem,
az
alvilág éhes bendőjét
mennyi
ideje táplálod már
Nem jegyeztem
meg,
ilyen távlatból képtelen vagyok felidézni
elfeledtem
a kőkastélyhoz vezető utat is
ahol
ősidők óta élsz
Virágoskertedet
fekete
egyenruhások metszik
néha a
napilapokon keresztül köszöntelek
halál
halál halál
a te asszonyod
a te gyerekeid
gyomok és füvek
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése