Đorđe Šćepović S Fanteom u džepu – Fanteval a zsebemben

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

S Fanteom u džepu Moj odlazak u kafeteriju prerasta u ritual moj svakodnevni odlazak tačnije u istu kafeteriju još tačnije prsata šankerka i njena neizmjerna ljubav prema meni i dobra kuvana kafa valjda su razlog tome a i gdje da odem s Fanteom u džepu

Fanteval a zsebemben Látogatásom a kávézóba immár szertartás mindennapi látogatásom pontosabban abba a kávézóba még pontosabban valószínű a nagymellű pultosnő és irántam érzett mérhetetlen szerelme meg a jó kévé vonzanak oda és hova is menjek Fanteval* a zsebemben *John Fante – amerikai író Prevod: Fehér Illés

Izvor: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/05/tri-ubitacno-dobre-pjesme-ore-scepovic.html

Đorđe Šćepović Doživotna sloboda – Életfogytiglani szabadság

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Doživotna sloboda Čelobrdo, oktobar, jeseni gospodnje. Tu smo, tu su. Mi i oni. Ljudi koji se poznaju, ili ne poznaju. To na koncu nije ni važno. Ljudi su pozvali neke druge ljude. Da budu ono što inače jesu. To su jedina očekivanja, da budemo Mi. Ja sam Đorđe, i ja sam pjesnik, tako bi mogla početi seansa kod nekog važnog psihoterapeuta, ili sastanak Društva za odvikavanje od poezije. I tako redom, Faruk, Zvonko, Dino, Saša, Asja i drugi, pozvani od drugih, Vesne, Gorana i Đorđa. Pozvani u Doživotnu slobodu, da, to je pitanje na koje ćemo odgovoriti, ili nećemo, niko nas neće pogubiti ako ne odgovorimo, niko nas neće slaviti ako odgovorimo. Dan drugi donio je početak misije, dan drugi donio je drugačije riječi, i drugačije ljude koji različito opšte sa tom davno izrečenom nadrealističkom sintagmom Doživotna sloboda! Mučimo se, snebivamo se pred njom, strah nas je da ne pogriješimo u otključavanju starog nadrealističkog kazamata. Slobodni da pogriješimo, slobodni da ne pogriješimo, kako god, mi smo tu. Jedni odlaze, drugi dolaze, neki su u međuprostoru, ispraćaju jedne, dočekuju druge. Čelobrdsku rezidenciju ovih dana pohodi  muzika, poezija, pečenje rakije i pravljenje vina, umjetnost kuhinje demonstrira Goran, svakodnevno. Na večerima u konobi ravnopravno učestvuju muzika i tekst, katkad ih prekine neka od mnogobrojnih don huanovskih avantura lokalnog Galeba, s egzotičnim nadimkom LA. Amon Ra je naklonjen ovih dana, u njegovoj smo milosti, u vodi operemo sve naše grijehe, rekao je jedan od nas. Doživotna sloboda je konstrukcija, nešto poput mita, ako mene pitate. Drugi će biti slobodni da se slože, ili ne, svejedno. U jedno sam sasvim siguran, Doživotna sloboda je ujedinitelj, saveznik, upućeni na nju, upućeni smo jedni na druge. I da, zbog nje će rokenrol i poezija ipak biti jedno, ili opet biti jedno, kako vam drago. Bar tih nekoliko sati u lokalnom kafeu.

Életfogytiglani szabadság Cselobrdo*, október, az Úr őszén. Itt vagyunk, itt vagyunk. Mi és ők. Ismerősök és ismeretlenek. Ez tulajdonképpen nem fontos. Valakik valakiket meghívtak. Hogy olyanok legyenek, amilyenek. Egyetlen elvárás, legyünk Mi. Gyorgye vagyok, én is költő vagyok, így kezdődhetne egy fontos pszihiáternél, vagy a költészettől elvonókúráért felelős Társaságnál a szertartás. Sorolom, Faruk, Zvonko, Dino, Szasa, Aszja és mások, akiket Vesna, Goran és Gyorgye hívott meg. Az Örök szabadságba hívottak, igen, ez a kérdés, amire vagy válaszolunk, vagy nem, fejünket senki sem veszi, ha nem válaszolunk, senki sem ünnepel, ha válaszolunk. Másnap, a misszió kezdetén, a második napon másmilyen szavakra és másmilyen embere ébredtünk, akik a régen kiejtett Életfogytiglani szabadság szürrealista kifejezéssel különbözően szeretkeztek! Gyötrődünk, küszködünk előtte, a régi szürrealista földalatti bejáratot kinyitva félünk, nehogy tévedjünk. Szabadon tévedhetünk, szabadon javíthatunk, bárhogyan is, mi itt vagyunk. Egyesek jönnek, mások, mennek, vannak térközben lévők is, vannak kikísértek és vannak köszöntöttek. A Cselobrdo-i rezidenciát ezekben a napokban a zene, a költészet, a pálinkafőzés és a borkészítés ostromolja, a könyhaművészetet Goran mutatja be, naponta. Esténként a fogadóban a zene és a szöveg egyenrangúan szerepelnek, néha megszakítja őket a helybeli Galeb LA szokatlan melléknevet viselő, Don Juan-i ihletésű lovagja. Ámon ezekben a napokban nagylelkű, kegyes hozzánk, a vízben minden bűnünket lemoshatjuk, mondta közülünk valaki. Ha engem kérdeztek, az Életfogytiglani szabadság mondához hasonló szerkezet. Hogy ezzel kik értenek egyet vagy sem, mindegy. Egyben biztos vagyok, az Életfogytiglani szabadság egyesít, szövetséges, akik szolgálják, egymást szolgálják. Ja igen, miatta a rock and roll és a költészet egybe forrnak vagy ismét egyek lesznek, kinek hogyan tetszik. Legalábbis erre a néhány órára, a helyi vendéglőben. *Cselobrdo (Čelobrdo) helység Montenegróban, Budva közelében. A 2003.-as évi népszámlálás szerint 5 (öt) lakosa volt. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.seecult.org/blog/dozivotna-sloboda-dorde-scepovic

Đorđe Šćepović Lobanja – A koponya

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Lobanja Niti jedna ptica Ne zna pjevati Kao što to zna lobanja Obična, neugledna lobanja Davno zakopana Lobanja, u draču zarasla U kuću uzidana lobanja niti jedna ptica ne umije najaviti jutro kao što to čini lobanja u travu zarasla sa kamenom srasla lobanja napuštena, davno pokopana raspjevana lobanja

A koponya Egyetlen madár Sem tud úgy énekelni Ahogy a koponya tud A közönséges, jelentéktelen Régen elföldelt koponya Koponya, a kóróval benőtt Befalazott koponya egyetlen madár sem képes úgy jelenteni a reggelt ahogy a koponya teszi a fűvel benőtt kővel összenőtt koponya az elhagyott, régen elföldelt nótás kedvű koponya Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2017/09/lobanja-ore-scepovic.html

Đorđe Šćepović Ribar – Halász

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Ribar

Ako kaniš preći na drugu obalu
pregaziti modru vodu rijeke Misisipi
(jer u odsustvu mosta to je jedini način
da napustiš jednu i stigneš na drugu stranu,
da osvojiš prostor koji ti se oduvijek činio
neosvojivim poput bedema srednjovjekovnih zamaka)

ako se usudiš, da gazeći vodu zanemariš
sopstvenu istoriju
i obilježenu mapu puta,
ne zaboravi da samo sin si ribara,
i da nove slobode i nova osvajanja
nijesu u tvojoj prirodi,
zagrli svoju stranu rijeke
sagradi barku
lovi slatkovodnu ribu
i ljubi ženu koju si prošle jeseni
kupio kod starog domoroca.

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2017/11/prije-objave-ore-scepovic.html

Halász

Ha a túlsó partra akarsz átjutni,

a Mississippi kék vizén átgázolni,

(mert híd hiányában ez az egyetlen mód,

hogy egyik oldalt elhagyva átjuss a másikra,

hogy a középkori várfalként, mindig

bevehetetlennek tűnő teret meghódítsad)

ha a vízen gázolva meg mered tagadni

saját históriádat

és a kijelölt utat,

ne feledd, halász fia vagy,

az új szabadságok, új hódítások

nem veled születtek,

öleld hát folyópartodat,

építs bárkát,

édesvizi halakra halásszál

és csókold az asszonyt, akit tavaly ősszel

egy idős bennszülöttől vettél.

Fordította: Fehér Illés

Đorđe Šćepović Uobičajena šetnja – Mindennapi séta

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Uobičajena šetnja

Uobičajena porodična šetnja
uvijek se može pretvoriti u neuobičajenu
uvijek je nešto može izmijeniti
učiniti je spektaklom
naročito ako porodica slijedi
uobičajenu putanju
i usput primijeti čopor vrana kako juriša na groblje
groblje koje je u neposrednoj blizini kuće naše porodice
i dok otac majka sin i kćerka hodaju uz ogradu glavnog gradskog groblja
jedući smoki i čokoladu s rižom
čopor vrana nadlijeće grobove
toliko nisko da bi se mogle dodirnuti rukom
čopor vrana ne jato jata su lasta jata su kanarinaca
vrane lete u čoporu
njihovi su kljunovi crveni
njihovi su stomaci prazni
one osmatraju, brižljivo nadlijeću grobove
ne bi li našle parče svježeg mesa
po mogućnosti jutros zakopanog

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2017/11/prije-objave-ore-scepovic.html

Mindennapi séta

A mindennapi családi séta

bármikor különlegessé válhat

valami mindig megváltoztathatja

látványossá teheti

főleg akkor ha a család

a megszokott utat követi

és útközben tetmetőt ostromló varjúcsoporttal találkozik

a házunk közvetlen közelében lévő temetőt

és míg apa anya fiuk és lányuk ropit és rizses csokoládét fogyasztva

a városi temető kerítése mellett haladnak

a varjúcsoport a temető felett köröz

alacsonyan szinte kézzel érinthető magasságban

a varjúcsoport nem csapat csapatot alkot a fecske a kanári

a varjak csoportban repülnek

csőrük vörös

gyomruk üres

figyelnek, a sírok felett éberen köröznek

a friss hús reményében

lehetőleg a reggel eltemettetében

Fordította: Fehér Illés

Đorđe Šćepović Kuća na selu – Ház a faluban

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Kuća na selu Kuća na selu, kuća u selu mojih praotaca, čeka na nas, buduće stanare, da je učinimo našom kućom da vrt njen obrađujemo da voćnjake pripazimo, i od mraza sačuvamo, baš su velika očekivanja jedne kuće, i kapiju bi trebalo ofarbati, i međe popraviti nagovještava kuća, onako, izokola, i lozu kalemiti, i bunar očistiti, i sve to sa nekoliko ruku i prstiju, baš su velika očekivanja jedne kuće, a mi, mi ćemo iznevjeriti, naše su ruke slabašne za podvig.

Ház a faluban A ház a faluban, őseim háza a faluban bennünket vár, jövőbeli lakosokat, hogy házunkká varázsoljuk, hogy a kertet műveljük, hogy védjük a gyümölcsöst, megvédjük a fagytól, egy háztól éppen komoly elvárások, a kaput is be kellene festeni, a kerítést megjavítani, alig észrevetően jelzi a ház, a szőlőt beoltani, a kutat kitisztítani és mindezt néhány karral és ujjal, egy háztól éppen komoly elvárások, mi meg, mi csalódást okozunk, karjaink hőstettekre képtelenek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2017/11/prije-objave-ore-scepovic.html

Đorđe Šćepović Čitalac drugi – A második olvasó

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Čitalac drugi I onda kada budem najomraženiji na ovome svijetu i kada moje knjige pretvore se u prah i kada moje ruke budu nemoćne za pokrete i dalje će me čitati moja majka Kasirka u prodavnici će stariti u uvjerenju da sam bolji i od Vitmena tako joj je rekla moja majka dok je kupovala hljeb i nema razloga za sumnju I onda kada moje knjige proguta slučajna vatra u podrumu biblioteke i dalje će me čitati moja draga majka iako nikada nije naučila pismo

A második olvasó Akkor is ha a világ legrútabb személye leszek és könyveim porrá válnak és karomat többé nem mozdíthatom anyám továbbra is olvas A pénztárosnő az üzletben abban a hitben öregszik meg hogy Whitmantól jobb költő vagyok kenyérvásárlás közben anyám világosította fel és nincs oka kételkedni Akkor is ha könyveimet a könyvtár alagsorában egy véletlen tűz elpusztítja továbbra is olvas édesanyám bár sosem tanulta meg a betűvetést Fordította: Fehér Illés

Forrás: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/05/tri-ubitacno-dobre-pjesme-ore-scepovic.html

Đorđe Šćepović Četvrta pjesma o Davidu – Negyedik ének Dávidról

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Četvrta pjesma o Davidu Moj mrtvi brate, koliko već dugo hraniš gladna usta podzemlja Ne pamtim, moje sjećanje ne seže toliko daleko zaboravio sam i put do kamenog zamka u kom stoluješ Tvoj cvijetni vrt orezuju ljudi u crnim uniformama katkad te pozdravim u dnevnim novinama smrt smrt smrt tvoja je gospa tvoja su djeca korovi i trave

Negyedik ének Dávidról Halott testvérem, az alvilág éhes bendőjét mennyi ideje táplálod már Nem jegyeztem meg, ilyen távlatból képtelen vagyok felidézni elfeledtem a kőkastélyhoz vezető utat is ahol ősidők óta élsz Virágoskertedet fekete egyenruhások metszik néha a napilapokon keresztül köszöntelek halál halál halál a te asszonyod a te gyerekeid gyomok és füvek Fordította: Fehér Illés

Forrás: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/05/tri-ubitacno-dobre-pjesme-ore-scepovic.html