Keresés ebben a blogban

2016. október 18., kedd

Petrőczi Éva Prológus - egy ősbemutatóhoz – Prolog – jednoj praizvedbi – Prologue to a Concert


Képtalálat a következőre: „petrőczi éva”

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Prológus – egy ősbemutatóhoz

„A prófétánk dadog. Akinek fontos a szó,
annak nehéz is.”
Eötvös Péter–Esterházy Péter: Halleluja –
Oratorium balbulum

Balbulus Notker –
ezerkilencszázkilencven tavaszán
ott álltam Sankt Gallenben
naív portréd előtt.
Virágok, napfény mindenütt,
szép, steril svájci délelőtt.

És fájt már akkor is a sorsod,
a minden szóért megvívott küzdelem.
Egy apró, jótékony kavics
sem segített meg-megbicsakló,
szegény nyelveden.

De igaz szavak voltak legalább.
Papírhajóid nem mű-vízesések hátán
úszkáltak, hanem néhány tiszta,
keskeny vers-csermelyen.
Harminckilenc esztendős voltam akkor,
te párszáz – de mindketten tudatlanok.
Nem látta egyikünk sem,
hogy jönnek már az anti-dadogók,
a zsíros szájú, jóllakott dalnokok,
a mindig szóra-készek,
a beszéd balkezes iparosai.

A szájukat, Uram,
már befoghatná
végre valaki.

Ha verset olvasok,
a szívem gyakran ökölbe szorul,
és megkérdem magamtól:
tud-e, fog-e bárki még
dadogni itt,
Istennek tetszőn,
Notker Balbulus-ul?
Prolog – jednoj praizvedbi

“Naš prorok muca. Kome je reč važna, onome
je i teška.”
Etveš Peter – Esterhazi Peter: Aleluja – Oratorium balbulum

Balbulus Notker –
proleća hiljadudevetstodevedesete
u  Sankt Galenu ispred tvog naivnog portreta
sam stajala.
Svugde okolo cveće, zraci sunca,
lepo, sterilno švicarsko prepodne.

Tvoja sudba i tad mi je bolela,
za svaku reč izvojevana borba.
Ni jedan sitan, blagonaklon belutak
nije pomogao tvom zastajkujućem,
sirotom jeziku.

Ali reči su makar reči bile.
Tvoji brodovi od papira nisu na leđima
umetnih vodopadova plovili, nego
na par čistom, uskom potoku pesme.
Tada sam tridesetdevet godina imala,
ti više stotina – ali oboje neznanci.
Ni ti, ni ja nismo primetili,
da drevni mucavci već stižu,
siti trubaduri masnih usana,
na govor uvek spremne,
levoruke zanatlije gakanja.

Njihova usta, Gospode moj,
već bi neko konačno
mogao začepiti.

Kad stihove čitam,
srce me često steže
i pitam se:
hoće li, znaće li tu bilo ko
još mucati,
Boga oduševljavajući,
poput Notker Balbulusa?

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző


Prológus - egy ősbemutatóhoz

„A prófétánk dadog. Akinek fontos a szó,
annak nehéz is.”
Eötvös Péter–Esterházy Péter: Halleluja –
Oratorium balbulum

Balbulus Notker –
ezerkilencszázkilencven tavaszán
ott álltam Sankt Gallenben
naív portréd előtt.
Virágok, napfény mindenütt,
szép, steril svájci délelőtt.

És fájt már akkor is a sorsod,
a minden szóért megvívott küzdelem.
Egy apró, jótékony kavics
sem segített meg-megbicsakló,
szegény nyelveden.

De igaz szavak voltak legalább.
Papírhajóid nem mű-vízesések hátán
úszkáltak, hanem néhány tiszta,
keskeny vers-csermelyen.
Harminckilenc esztendős voltam akkor,
te párszáz – de mindketten tudatlanok.
Nem látta egyikünk sem,
hogy jönnek már az anti-dadogók,
a zsíros szájú, jóllakott dalnokok,
a mindig szóra-készek,
a beszéd balkezes iparosai.

A szájukat, Uram,
már befoghatná
végre valaki.

Ha verset olvasok,
a szívem gyakran ökölbe szorul,
és megkérdem magamtól:
tud-e, fog-e bárki még
dadogni itt,
Istennek tetszőn,
Notker Balbulus-ul?
Prologue to a Concert

„Our prophet stammers. For whom words are important, they are also hard.”
Péter Eötvös – Péter Esterházy: Halleluja – Oratorium balbulum


It was a morning in the spring
of nineteen ninety, Brother Notker, when
I stood before your naive
portrait in St Gallen.
Flowers and sunshine all around,
a lovely morning, cool and Swiss and dull.

And straight away your fate was pain to me,
the fight you fought for every word you spoke.
No tiny, therapeutic pebble
there to help your hapless,
stumbling, stuttering tongue.

However, truthful words they were at least.
Paper boats that sailed not on the surfaces
of man-made torrents but on clear,
slender rivulets of verse.
I at the time was thirty-nine,
you were some hundreds; both were unaware,
for neither could foresee
the coming of the anti-stammerers,
mealy-mouthed, well-nourished wordsmiths who
can always find a lot to say,
inept on an industrial scale.

If only someone, Lord,
would shut their traps
once and for all.

When I read a poem
my heart will often clench into a fist,
and I ask myself:
can anyone, will anyone ever
stammer again here
pleasingly to God,
like Balbulus Notker?

Translated by Bernard Adams
Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Petr%C5%91czi_%C3%89va-1951/Prol%C3%B3gus_-_egy_%C5%91sbemutat%C3%B3hoz/en/62425-Prologue_to_a_Concert

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése