Cseke
Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
hát kinek
beszélek
mikor bevitték kopaszra
nyírták szálas szőke haját learatta egy zümmögő törpe kombájn és aztán puff a hátára a vállára ahol érték micsoda dolog hogy nem vallja be ami bevallható bizonyság rá egy vaskos iratcsomó miért néz nefelejcskék szemével oly merőn tán nem kapott eleget vagy mi a túró miért nem pislogsz ebadta még most se rezzensz pedig csak a hús helyenként már csak a csont árulkodik arról hogy megcsúfolva is vérbefagyva péppé puhítva se hallgatsz a jó szóra hát kinek beszélek a kutya úristenit |
pa kome pričam
kad su
ga uhapsili na ćelavo
ošišali
vlaknastu blondu
kosu
jedan patuljast
kombajn
požnjeo a posle bum
leđa
ramena gde su
stigli
zar je moguće da
ne
priznaje što je za priznanje
pa
debela dokumentacija svedoči
svetloplavim
očima zašto gleda
tako
ukočeno zar
nije
dobio dovoljno
šta je
bedniče što ne trepćeš još
ni sad
se ne pomeraš iako
samo tu
i tamo meso
već
samo kost dokazuje da
ni izrugano
krvlju preplavljeno
omekšano
ne čuješ što ti se
govori
pa kome pričam
boga
ti
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése