Gyerekként
kissrác koromban mikor még csak
ismerkedtem a halál fogalmával úgy gondoltam- tele energiával – velem sosem
történhet meg hogy gyengülök és eljön a nap mikor nem tudom kinyitni a
szememet repített a képzelet bejártam a földet az univerzum bolygóit s néhány
csillagon hagytam jelként lábnyomot de mostanában egyre fáradok rosszakat
álmodok és mintha mélyebbről indulnának a lépcsőfokok egyre hangosabban
halkulok gyakrabban érzem milyen nehezen és csikorogva nyílnak a világra a
zsalugáterek holott a nap elvileg még a szokott helyen toporog
|
Kao dete
u doba detinjstva kad sam se još sa
pojmom smrti upoznavala tako sam mislila – puna energijom – sa mnom nikad se ne može desiti da ću se
slabiti i doći će dan kad oči ne mogu otvoriti maštom ponesena obišla sam
zemljinu kuglu planete univerzuma i na nekoliko zvezda kao znak otisak
stopala sam ostavila ali u zadnje vreme sve više se umaram ružne snove sanjam
i stepenice kao da sa veće dubine polaze sve jače se stišam i često osećam žaluzine
koliko teško škripajući se otvaraju mada sunce načelno još uvek na
uobičajenom mestu tapka
Prevod: Fehér Illés
|
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Keresés ebben a blogban
2016. november 2., szerda
Göldner Ildikó Gyerekként – Kao dete
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kedves Illés! Hálásan köszönöm a munkádat! Igazi meglepetést szereztél vele!
VálaszTörlésÖrömmel tettem!
VálaszTörlés