Sinkovits Péter Zenta, 1946. május 26. –
Pernyelét
vijjogok
közé
lendült
át
arányosnak
vélve
a
lassú szárnycsapásokat
odahagyva
végleg
naplót
bozontos
szőrzetet
cirmos
nedűből pillangó
lepkéből
szörnyeteg
ha
mozdulnának
a
kiterített kövek
mert
nem történt semmi
ötezer
éve
omladék
épül
csordában
a gyönge
időkezdő
hang elhalkul
mely
egykor
jeleket
rajzolt az égre
asszony
a kútnál
dongó
darazsak rajban köröznek
ráérős
nyárban
talpak
alá
igazodó
parázs
simulni
kíván
pernyelét
előtt
várt
erre
szőnyegtüzű
révületben
ő
vonatra siet
kezdődik
a nap
bódult
utcákon
kinyit
a zöldséges
újságot
veszel
azonosulsz
a napi hírekben
|
Garno tavorenje
prešao je
među rikače
smatravši skladnim
spore zamahe krila
runjavu dlaku
dnevnik
zavek ostavio
leptir iz šarenog napitka
neman iz leptira
ako bi razastirani
kameni pomakli
jer pethiljada godina
ništa se nije desilo
dižu se razvaline
u čoporu je slabić
stiša se početni glas
koji je nekad
na nebo znakove crtao
žena je kod čatrnje
u dokolnom letu ose zundarače
u rojevima kruže
ispod tabana
žar se smešta
želi se priljubiti
pre garnog tavorenja
u rasprostiranom plamenu bunila
je čekao na to
žuri na voz
počinje dan
na omamljenoj ulici
piljarnica se otvara
kupiš novine
sa dnevnim vestima se poistovećuješ
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése