Keresés ebben a blogban

2016. november 4., péntek

Hajnal Éva Remény – Nada


Képtalálat a következőre: „hajnal éva komló”

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Remény

váratlanul és minden tapintat nélkül arcodba vág a szél de nem amolyan szellő ám ami cirógat és még jól is esik az érintése hanem az a haragos az az igazi rakoncátlan mondhatni vásott nyári kamaszszél ami kukákat dönt és fákat csavar ami gyökerestül felforgatja mindazt ami már-már odagyökerezett volna és bár gondolható hogy semmi nem szakíthatja ki helyéből hát ez a fékezhetetlen kiszakítja és forgatja és pörgeti és máshová teszi nem a helyére és ettől egycsapásra felfordulás támad és ezután elgondolkozol lehet az is hogy ez a valódi rend és a régi volt a hamis és már-már megnyugszik a gondolat hogy mégis rend van amikor jön egy újabb egy mélyebb árnyalatú sokkal vadabb csapás ami ezt az újsütetűt is átforgatja és megint összezavar és nem találod a kiutat csak állsz és nézel magad elé és már szavaiddal sem tudod körberajzolni a fákat gondolatod is csak visszafogottan sóhajt és kapaszkodsz és kapaszkodsz és arra gondolsz hogy még nem lehet vége hiszen még nem tettél semmit ami komoly és maradandó volna és végül már nem is gondolkozol hanem csak kívülállóként vagy belül és reménykedsz hogy csak álomban állsz és álmodod hogy álmodsz és reménykedsz hogy felébredsz

Nada

vetar ti u  lice iznenada i bezobzirno udari ali ne baš nekakav lahor što miluje te njegov dodir još i prija nego onaj ljuti onaj pravi razuzdan reklo bi se neotesan letnji golobradi vetar šta smećare obara i drveća okreće šta iz osnova sve isprevrta što bi se već skoro ukorenilo i mislilo bi se da ga sa tog mesta ništa ne može pomeriti pa taj neukrotivac isčupa ga i vrti i okreće i ne na svoje na drugo mesto stavlja i zbog toga odjedanput haos se stvori i nakon toga zamisliš možda je baš to pravi red i onaj stari je bio lažan i misao se maltene stiša da ipak postoji red kad jedan nov jedan dublje nijansiran besmučan udarac stiže koji i taj sasvim nov red naglavu okrene i opet te zbuni i izlaza ne nalaziš samo stojiš i ispred sebe zuriš i derveća više ni sa rečima ne možeš obuhvatiti i tvoja misao samo uzdržano uzdiše i hvataš se i hvataš se i na to misliš da još ne može biti kraj jer još ništa nisi uradio što bi ozbiljno i trajno bilo i na koncu više ni ne razmišljaš nego samo kao treća osoba ili iznutra se nadaš da tek u snu stojiš i sanjaš da sanjaš i nadaš se da ćeš se probuditi

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=43009


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése