Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –
|
Remény
váratlanul és minden tapintat nélkül arcodba vág a szél
de nem amolyan szellő ám ami cirógat és még jól is esik az érintése hanem az
a haragos az az igazi rakoncátlan mondhatni vásott nyári kamaszszél ami
kukákat dönt és fákat csavar ami gyökerestül felforgatja mindazt ami már-már
odagyökerezett volna és bár gondolható hogy semmi nem szakíthatja ki helyéből
hát ez a fékezhetetlen kiszakítja és forgatja és pörgeti és máshová teszi nem
a helyére és ettől egycsapásra felfordulás támad és ezután elgondolkozol
lehet az is hogy ez a valódi rend és a régi volt a hamis és már-már
megnyugszik a gondolat hogy mégis rend van amikor jön egy újabb egy mélyebb
árnyalatú sokkal vadabb csapás ami ezt az újsütetűt is átforgatja és megint
összezavar és nem találod a kiutat csak állsz és nézel magad elé és már
szavaiddal sem tudod körberajzolni a fákat gondolatod is csak visszafogottan
sóhajt és kapaszkodsz és kapaszkodsz és arra gondolsz hogy még nem lehet vége
hiszen még nem tettél semmit ami komoly és maradandó volna és végül már nem
is gondolkozol hanem csak kívülállóként vagy belül és reménykedsz hogy csak
álomban állsz és álmodod hogy álmodsz és reménykedsz hogy felébredsz
|
Nada
vetar ti u lice iznenada
i bezobzirno udari ali ne baš nekakav lahor što miluje te njegov dodir još i
prija nego onaj ljuti onaj pravi razuzdan reklo
bi se neotesan letnji golobradi vetar šta smećare obara i drveća okreće šta
iz osnova sve isprevrta što bi se već skoro ukorenilo i mislilo bi se da ga sa
tog mesta ništa ne može pomeriti pa taj neukrotivac isčupa ga i vrti i okreće
i ne na svoje na drugo mesto stavlja i zbog toga odjedanput haos se stvori i
nakon toga zamisliš možda je baš to pravi red i onaj stari je bio lažan i misao
se maltene stiša da ipak postoji red kad jedan nov jedan dublje nijansiran besmučan
udarac stiže koji i taj sasvim nov red naglavu okrene i opet te zbuni i
izlaza ne nalaziš samo stojiš i ispred sebe zuriš i derveća više ni sa rečima
ne možeš obuhvatiti i tvoja misao samo uzdržano uzdiše i hvataš se i hvataš
se i na to misliš da još ne može biti kraj jer još ništa nisi uradio što bi
ozbiljno i trajno bilo i na koncu više ni ne razmišljaš nego samo kao treća
osoba ili iznutra se nadaš da tek u snu stojiš i sanjaš da sanjaš i nadaš se
da ćeš se probuditi
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése