Szabó Palócz Attila
Zenta 1971.
november 30. –
pizzicato
mozdulatlanságban, mintha kilóra mérné
a nyers húsok piacán adná el, kínálgatná portékáját
a karaván
a
kristályok a szövetbe halmozódnak,
fényük a szemmelverést villantja vissza
pizzicato
fényük a szemmelverést villantja vissza
pizzicato
ahogy
a gyilkos pillantás csillan,
vér sem sercen, ahogy a bőrbe hatol
a jellem
vér sem sercen, ahogy a bőrbe hatol
a jellem
koravén
tünemény, sebtében elorozott faragvány
csontékszert váj a még meleg testből
kimért
csontékszert váj a még meleg testből
kimért
mozdulatlanságban, mintha kilóra mérné
a nyers húsok piacán adná el, kínálgatná portékáját
a karaván
de
a főtt csont könnyebben faragható, megmunkálható,
szakszerűen előkészítve öröm a munka véle,
semmi bére
szakszerűen előkészítve öröm a munka véle,
semmi bére
még
remeg a hús, nedvei gőzölögnek,
de nevünk már ott viseli nyakában,
a láncon
de nevünk már ott viseli nyakában,
a láncon
csontunkból
faragva, csontunkból vésve,
s mit hátrahagy, csak a test remegése,
pizzicato
s mit hátrahagy, csak a test remegése,
pizzicato
s
a szempár gyilkos villanása hagy nyomot,
lesütve majdan sötétülő térben
a fátyol
lesütve majdan sötétülő térben
a fátyol
picikato
kristali se u
tkivima gomilaju,
njihov sjaj uroku
odražava
picikato
kad ubitačan pogled
zablista,
ni kapi krvi kad
karakter kroz kožu
prodire
starmala zgoda, na
brzinu smotana rezbarija
iz još toplog tela
nakit od kosti dubi
surov
u nepomičnosti, karavana
kao da bi
na kile merila, svoju
robu na pazaru svežeg mesa nudila,
prodavala
ali prokuvana kost
lakše je rezbarljiv, obradiv,
užitak je obraditi stručno
pripremljenu,
nema cenu
meso još drhti,
sokovi otparavaju,
a iz kostiju isklesana,
izrezbarena
imena naša
već na vratu kao
ogrlicu nosi,
i što za sobom
ostavlja, samo je drhtaj tela,
picikato
i trag ubitačan
odsjaj očiju ostavlja,
oboren skut u nekom zamračenom
prostoru
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése