Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –
Egyszer
Bármilyen rossz passzba kerülök, azért még
minden nap képes vagyok újjászületni,
de ahhoz az kell, hogy estére elfogyjak
már és ne tartsak ki éjfélig sohasem,
az azt követő pillanatban meg aztán
madárszobrom bekenem mézzel, cukorral,
széjjeltépem fölötte lúdtollas dunyhám,
az idő múlásával egyre hamarabb
fogyom el, holnap ebédkor vagy a villásreggeli
tálalásakor, egyszer még megérem
majd, hogy a tökéletes semmiből
szülessek újjá, mint a fejetlen sárkány.
Bármilyen rossz passzba kerülök, azért még
minden nap képes vagyok újjászületni,
de ahhoz az kell, hogy estére elfogyjak
már és ne tartsak ki éjfélig sohasem,
az azt követő pillanatban meg aztán
madárszobrom bekenem mézzel, cukorral,
széjjeltépem fölötte lúdtollas dunyhám,
az idő múlásával egyre hamarabb
fogyom el, holnap ebédkor vagy a villásreggeli
tálalásakor, egyszer még megérem
majd, hogy a tökéletes semmiből
szülessek újjá, mint a fejetlen sárkány.
Jednom
Koliko
god mi je loša volja, još uvek sam
sposoban
svakog dana preporoditi se,
ali
za to je potrebno, da već do veče nestanem
i
do ponoći nikad ne izdržim,
u
sledećem trenutku pak svoj
ptičji
kip medom, šećerom premažem,
dunju
sa paperjem gusaka razderem,
tokom
vremena sve brže
nestajem,
sutra za vreme ručka ili prilikom
serviranja
doručka, doživeću jednom
da
iz savršene ništa
ponovo
se rodim, kao bezglavi zmaj.
Prevod:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése