Hervay Gizella
Makó,
1934. október 14. – Budapest, 1982. július 2.
Nosztalgia
Egy nap hazamegyünk fapados vonaton,
nem viszünk mást, csak a régi szavakat,
majd rajzolunk az ablakra és énekelünk
és visszaköszön mindenki, aki leszáll;
egy nap hazamegyünk, senki sem néz ránk,
csak tudják: ott vagyunk,
nem kell szégyellnem a kezem,
hogy kifordítva ölembe hull;
egy nap hazamegyünk,
hazavisz mindenkit a fájdalom,
szemek alatt a karikák szembeköszönnek,
torkunkban az ismerős víz íze;
egy nap hazamegyünk, két maroknyi szóval,
és egy krumpliföldön előrebukunk.
|
Nostalgija
Jednog dana lokalnim vozom idemo kući,
ništa drugo, tek stare izraze nosimo,
pa na prozor crtamo i pevamo
i svako, ko silazi otpozdravlja;
jednog dana stižemo kući, niko nas ne
pogleda,
samo znaju: tamo smo,
ne trebam se stiditi zbog svoje ruke
jer iskrivljeno u krilo mi pada;
jednog dana idemo kući,
bol nas kući nosi,
podočnjaci pozdravljaju,
u grlu nam je okus poznate vode;
jednog dana stižemo kući sa dve šake
izraza
i na jednom usevu krompira se srušimo.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése