Acsai Roland
Cegléd, 1975. június 16. –
Szerelmes
vers
Tegnap nem esett. Ma már esik.
Tegnap még csak készülődtek A felhők, hogy hozzánk hasonlóan
Megmásszák a tövises, télvégi domboldalt,
Aztán beléjük akadtak a tüskék, Mint tegnap az én ujjamba,
Meg a kabátomba, és felszakították őket.
Az eső és a felhők nem szimbólumok, Vagy allegóriák, csak tények, mint
A domboldal, a tüskék, vagy mi ketten,
És nem példáznak semmit az Idő múlásán és önmagukon kívül,
Vagy, mint a mi esetünkben, az összetartozás
Láthatatlan szálain kívül, amik úgy kötnek Össze veled, ahogy az esőcseppek
Sűrű öltései az eget a földdel.
|
Ljubavna pesma
Juče
nije padala. Danas već pada.
Juče
oblaci tek su se
Spremali
da isto kao mi
Koncem
zime savladaju trnovitu padinu,
Ali
bodlje su se u njih zakačile
Kao
juče u moj prst,
I u
kaput i pocepali su ih.
Kiša i
oblaci nisu simboli,
Ili
alegorije, samo su činjenice kao
Padina,
bodlja ili nas dva
I osim
sebe i prolaska vremena
Ni na
što ne ukazuju,
Ili, u
našem slučaju, na nevidljive niti
Uzajamne
pripadnosti, koje me s tobom
Tako
spajaju, kao gusti prodevci
Kapi
kiše nebo i zemlju.
Prevod:: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése