Keresés ebben a blogban

2017. március 15., szerda

Jóna Dávid voltál olyan fáradt? – jesi li bio toliko umoran?

Jóna  Dávid portréja

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –

voltál olyan fáradt?

voltál olyan fáradt,
hogy a parancsot kiadta a fej,
de nem mozdult a láb, a kar, a test?
hogy elérhetetlen távolságra került minden,
volt veled úgy, hogy elhagyott az Isten?

voltál olyan fáradt,
hogy a mindegy is mindeggyé vált,
hogy az akaratod a valóságtól hámlott,
s hogy bőrcafatként hullott le Rólad,
s hogy az egész szánalmas volt – persze csak utólag….?

voltál olyan fáradt,
hogy a lejárt lemezt, nem tudtad újraindítani?
a telefont se felvenni, se lehalkítani?
hogy se vágyad nem volt, de még lemondani se tudtál róla?
olyan voltál, mint egy szénsavnélküli dobozos kóla.

voltál olyan fáradt,
mikor reménytelenségek dőltek rád, és Te megadtad magad,
s hogy feladtad, s hogy kikapcsolt az agyad,
hogy hajnalodott, de aludni se bírtál,
hogy feküdtél mozdulatlan, s könnyek nélkül sírtál…?

voltál olyan fáradt,
hogy az ördögnek ott hagytad?
hogy mindegy volt már, hogy legyőzted, vagy elbasztad?
mindegy az egész, hogy mi volt,
mikor a bénult bordák alatt egy fáradt szív zakatolt?

voltál már így?
hogy elengedted, hogy már nem kerested az értelmet, se a szépet,
sem a szent értelmetlenséget,
hogy már nem hozott lázba az ígéretnyi élet,
voltál már így, hogy vártad a végét?
a csendet, a nyugalmat, a békét?

voltár már így? vagy ilyesfélén?
a tisztesség foltnak hívott bölcsességén
ahol kimúlik hamar minden illúzió,
sáros latyakká válik a hó,
ami odafentről nem erről álmodik,
a szennyvízzel távozik,
és életét egy dolog mozgatja: a félsz.
voltál már így? hogy össze-vissza beszélsz?



jesi li bio toliko umoran?

jesi li bio toliko umoran,
da je glava naredbu izdala,
ali noga, ruka, telo se nije pomerilo?
da je sve na nedohvatnu daljinu dospeo,
jel ti se već dogodilo, da te je Gospod napustio?

jesi li bio toliko umoran,
da ti je i svejedno svejedno postalo,
da ti je volja od zbilje se ljuštila,
i sa Tebe poput dronjce kože spala,
i da je stvarno jadno bilo – naravno samo naknadno...?

jesi li bio toliko umoran,
da odigranu ploču nisi mogao ponovo pokrenuti?
telefon niti prihvatiti, niti stišati?
da ni želju nisi imao a ni odreći se od nje nisi mogao?
bio si poput kole bez ugljičnog dioksida.

jesi li bio toliko umoran,
kad te je beznađe prekrilo i Ti si se predao,
i kako si se predao, da mozak isključiš.
dolaskom zore, ni spavati nisi mogao,
nepomično si ležao i bez suza plakao...?

jesi li bio toliko umoran,
da si ostavio đavolu?
i već je bilo svejedno, dal si ga pobedio ili zeznuo?
svejedno je što je bilo,
kad ispod ukočenih rebara morno srce kucalo?

jel ti se već dogodilo?
da si sve otpustio, da više nisi tražio razum, a ni lepotu,
niti svetu nerazumnost,
da ti obećan život više nije nadahnuo,
jel ti se već dogodilo da si čekao kraj?
tišinu, mir, smiraj?

jel ti se već to dogodilo? ili skoro tako nešto?
na časnosti mrlje nazvanoj mudrosti
gde svaka iluzija brzo isčezne,
sneg u lokvu se pretvara,
što gore ne o tome sanja,
sa otpadnom vodom otiče
i život samo jedna stvar pokreće: bojazam.
jel ti se već dogodilo? da bez veze pičaš?

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése